A karácsony hőse

A karácsony hőse

Talán az év legzsúfoltabb időszaka a karácsonyt megelőző napok. Az ünnepek előtt mindenki sürög-forog. Intézik a bevásárlást, ajándékokat vesznek és kitakarítják a házat. Ez nem zajlott másképpen az én családomban sem. Anyám intézte az ünnepi készülődést. Mindig előre megtervezte az ünnepi menüt, kitalálta az ajándékokat és makulátlan rendet teremtett a lakásban az ünnepekre, természetesen minket is befogott a takarítási munkálatokba. Ez mindig így zajlott, kivéve egy évet, amikor bevonta édesapámat is a készülődésbe. Elvégre mi rossz történhet?

Édesapám mindig elfoglalt ember volt, állandóan rohant, mindig elkésett valahonnan, sosem maradt semmire sem ideje. Egyszer kitaláltuk, hogy a téli óra átállításnál nem állítjuk vissza az időt, ezért mindig egy órával többet mutatott. Természetesen édesapám tudott a dologról, de azonnal el is felejtette, ahogy mondtuk neki. Azon a télen sehonnan nem késett el. Persze hat hónapig hallgattuk, ahogy minket szid, mert mindenhova háromnegyed órával előbb ért oda. Nem értettük, mi ebben a tragédia. Apám ideje mindig ki volt számolva, inkább örülnie kellett volna, hogy pontosan ott van ahol kell. Még most sem tud megülni egy helyben, pedig már idős és pihennie kellene, de hát ő ilyen.

Akkor karácsonykor édesanyám megkérte apámat, hogy szerezze be az ajándékokat, amit már ő előre összeírt. Édesapám hozta a formáját és szó szerint elfelejtett elmenni vásárolni. Szenteste reggelén édesanyám megkérdezte, hova is dugta az ajándékokat, mert be szeretné őket csomagolni. Édesapám nem esett kétségbe. Fogta magát, beült az autóba és nyakába vette a bevásárlóközpontokat. A bátyámmal már tudtuk, hogy a Jézuska nem létezik, csak a szívünkben, ezért nem sok reményt fűztünk hozzá, hogy akkor karácsonykor lesz bármi a fa alatt, legalábbis a szüleink részéről.

Legalább mi vettünk egymásnak valamit. Az otthon maradt családtagok igyekeztek, hogy legalább az asztal tele legyen, ha már a fa alja üres marad. Bele is vetettük magunkat a sütésbe és a főzésbe, de aznap semmi sem akart sikerülni. Eltörött a habverő. Hogyan történt? Nem tudom, de a kezemben maradt a nyele, a feje meg a felveretlen tojásfehérjébe fityegett. Így a sütemény  bizonytalanná vált. A tűzhely sem akart begyulladni akárhogy próbálkoztunk, így már a vacsora is kétségessé vált. A nagy igyekezetünkben, hogy valami ehetőt varázsoljunk az ünnepi asztalra, teljesen kiment a fejünkből a karácsonyfa, ami kopaszon álldogált a szobában és senki sem emlékezett rám hová is tettük előző évben a díszeket. Minden összejött!

Teljesen elkeseredtünk, még édesanyám is. Attól féltünk, hogy szendvicset fogunk vacsorára fogyasztani. Így még egyszer sem jártunk nem, hogy karácsonykor! Az étel félkészen, ajándék semmi és még a fa díszítését sem fejeztük be. Katasztrófahelyzet állt elő a családban!

Ebben a kétségbeesett pillanatban robbant be apám, mint  megmentő lovag, aki bármilyen borzalmas szörnyet le tud győzni. Dagadó mellel, büszkén érkezett vissza, hatalmas szatyrokkal. Csak néztük, amint hordta befelé a sok csomagot, mint egy hős lovag. Látva elkeseredett kis csapatát, azonnal nekilátott a dolgoknak. Előkapta a fúrót és máig nem tudom hogyan, de beleerősítette a habverő fejét. Viccesen nézett ki a hatalmas ütve fúróval a kezében, amin még megszáradt festék foltok is éktelenkedtek. De a szükség nagy úr és hatékony segédeszközével pillanatok alatt felverte a tojáshabot.

Utána megjavította a tűzhelyt, máig nem tudom mi hibásodott meg benne és nekiesett a karácsonyfának. Ő, aki mindent elfelejtett, emlékezett rá, hogy hol is tároltuk a díszeket. Mire mi egy kicsit összeszedtük magunkat, már be is fejezte a karácsonyfa díszítését. Az egész család új lendületet kapott az erejétől. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát és tegyük hozzá, hogy büszke is lehetett magára, bevonult a dolgozó szobájába ajándékokat csomagolni.

A történtek után nem igazán tudtuk, hogy mire is számítsunk. Befejeztük az ünnepi vacsora előkészületeit és kíváncsian, türelmetlenül vártuk, hogy mivel is lep meg minket a mi hősünk. De várnunk kellett a vacsora végéig. Édesapám nem igazán sietett az ajándékok fa alá hordásával. Nyugodtan megvacsoráztunk, játszottunk egy kört az egyik társasjátékkal, de az ajándékok csak nem kerültek elő. Apám nagyon is élvezte, hogy megvárakoztat minket, figyelte a feszengő kis családját, de végül megkegyelmezett. Színpadiasan felállt, hogy mindjárt jön és besietett a szobájába. Onnantól kezdve csak hozta ki a csomagokat. Mi pedig csak néztük izgatottan.

Azon a karácsonyon apám csodát tett. Nem gondoltuk volna, hogy bármi is maradt a boltokban, de ő megtalálta az utolsó eldugott ajándékot is. A legemlékezetesebb meglepetést a bátyám kapta. Édesapám elővarázsolt két teljesen egyforma csomagot. Mindkettőt a bátyám kezébe nyomta, hogy döntse el melyiket bontja ki előbb. A testvérem izgatottan nyitotta ki az első csomagot, amiben egy fél téglát talált. Döbbenten nézett az apánkra, ki csak somolygott és csendesen megjegyezte; „Ez lesz az első tégla a saját házadban!” A bátyám lefagyva meredt apánkra és én is. Akkor még nem nyitottam ki egy ajándékomat sem, így kicsit ijedten pillantottam a saját csomagjaim felé. Azon gondolkodtam, vajon édesapánk melyik építkezési boltba tévedhetett be. Csak ott nem fogyhattak el az ajándékok.

A testvérem kicsit aggódva leste a másik csomagot. Apám csak mosolygott. Nagyon élvezte bátyám feszengését. Bíztatta, hogy nyissa ki a másik ajándékot is, hisz abban van a másik fele a téglájának. Mind a kettő kell az új házhoz, mondogatta és nagyon tetszett neki a saját vicce. Bátyám végül félve, de kinyitotta a másik csomagot, melyben a régóta vágyott új Winchester bújt meg. A fél téglát pedig azóta is őrizgeti, hátha tényleg épít egy házat.

Azon a karácsonyon nem tudom hogyan, de apám megmentette az ünnepet, mint a filmekben a hősök. Máig mosolyogva gondolok vissza rá, ahogyan berobban az ajtón és mindent a helyére varázsol, ahogyan eleve lennie kellett volna. Mert ilyen egy igazi apa, minden gyermek első hőse!

Lévay Szabina

facebook 1635064627948 6857958109263660679

Lévay Szabina írói oldal

https://szabinalevay.hu

 

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: