A lét peremvidékein

A lét peremvidékein

A lét peremvidékein; Rinner Anita kritikája Bodor Ádám Sehol című novelláskötetéről. A kortárs magyar irodalom él, lélegzik és sajátos vérkörök hálózzák be kötőszöveti rétegét. A kortárs magyar irodalom határtalan kivetülései által látótérbe kerülnek a perspektíva eddig rejtett részletei. A kortárs magyar irodalom örvénylő vizének gazdag hordalékanyaga a lélek mélyére rakja le kincseit. Ennek a folyamnak útját már nem állják  határok, rendeletek vagy szögesdrót, szabadon eljuthat egyik magyartól a másikig, akár Kolozsvártól Budapestig áramolhat a magyar szó és még ha földrajzilag nem törölhetők el a határok, a kultúránkban mégis egyek lehetünk. 

 

Az irodalom koordinációs rendszere

Ha az irodalom koordinációs rendszerén bejejöljük az északi szélesség 134 fok és keleti hosszúság 265 fok távolságot eljutunk oda, ahova a szerző hív: a Seholba. Még ha a szerző pontos helyszín nevekkel címkézi is fel ezeket a történeteket, úgy mint a Dvug-folyó mocsaras partja,  a Hlinka-tető, Leordina vagy a maglaviti fegyház; még ha pontosan leírja természeti adottságait, felszínrajzát, olvasva a sorokat mégis úgy érezzük, hogy olyan helyre vetődtünk, amelyek nem lehetnek valóságosak. Felvetődik bennünk a gondolat, hogy itt a világ végén vajon az emberi törvények és maga az emberek közti viszonyrendszer alakulása milyen módon tér el a normatív mintáktól. 

 

A hét novella

A hét novella hét különálló történetben mutat be emberi sorsokat, amelyek önkényesen haladnak útjukon, egymásba kapcsolódnak a történések láncszemei, kiváltódnak az okozatok, egymásra hatások fizikai törvényei érvényesülnek, ezáltal jutunk a végkifejletekig. Olyan, mintha egy ókori görög mozaik darabkái hullottak volna a földre, csak egy színárnyalatot, csak egy formarészletet vizsgálunk, s a rész-egész kapcsolat szabályainak törvényszerűségeit követve próbáljuk a darabokat beilleszteni a sajátos mintavilágba. 

 

Sodródó lelkek

A lecsupaszított emberi sorsok, a lét peremvidékein sodródó lelkek reménytelen útjai viszont így sokkal erősebb vonallal kiemeltek a sehol koordinátáiban és a soha időpontjában. A novella, mint műfaj pedig kiváló helyszín a lélek önmagából kitekintő és önmagába visszaforduló utazásainak rögzítésére. az író a Verhovina madarai című regényének megjelenésekor jellemezte így a regény és novella műfaji különbségeit:

 

A műfaj különbségei

“ …a novellát a regénynél nemesebb és nehezebb műfajnak tartom, kicsit emlékeztet ez a szimfonikus mű és a kamarazene viszonyára. Továbbmenve, hála a magyar nyelvnek, amely szeret előzékenyen idegen eredetű szavakat kvázi szinonimaként szókincsünkbe beemelni-, különbséget teszünk elbeszélés és novella között is, amennyiben az utóbbi artisztikusabb írói szemléletben fogant.”

 

Peremvidéken

E novellák segítségével tehát eljuthatunk a felnőttek “Sohaországába”, az Üveghegyen túl azonban nem fényes, kacsalábon forgó kastélyt találunk, hanem maximum szoba-konyhás garzonlakást vagy a maglaviti fegyházat és a hercegnő és a herceg sem tart ki minden akadályt legyőzve egymás mellett, hanem a lassan lelkük minden négyzetcentiméterét felemésztő parókaüzletet berekesztvén inkább saját rezgésszámán éli mindenki tovább az életét. Szóval minden jó, ha a végén jól észhez térünk és rájövünk, hogy tetteinkkel, döntéseinkkel, hallgatásainkkal szabjuk meg saját lelkünk értékét és a lét peremvidékeinek határain haladva lépéseink nyoma elveszik a mocsarak mögött feltámadó délnyugati szélben. 

 

   Kép forrása: Pixabay                                                                                              

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: