A Mikulás projekt

A Mikulás projekt

A Mikulással kapcsolatos kalandjait osztja meg velünk LévaySzabina. A gyermekkor tele van csodákkal, melyet a mesék és a legendák éltetnek. A gyermeki lélek annyira ártatlan, a képzelet pedig nem ismer határokat. Sajnos felnőttként elveszik a csodaváró képességünk, az ártatlanságunk. Már nem csodálkozunk rá a világra, elfelejtünk örülni az apró és egyszerű dolgoknak. Bezzeg gyermekként minden más volt. Egy szép mese elragadott minket messzi világokba és olyan kalandokat élhettünk át, amelyekről a felnőttek álmodni sem mernek. Ezek a mesék éltettek minket és hitet adtak nekünk.

A Télapó, más néven Mikulás alakja köré szőtt történetek a legelterjedtebb mesék, legendák közé tartoznak, amiben hisznek a gyerekek. A jószándékú, de olykor szigorú, piros ruhás alakot egyszerre csodálják és félik. Hiszen egy éjszaka alatt minden gyermeket megajándékoz, de ha rosszul viselkedtél, akkor bizony virgács üti a markod. Visszagondolva, a virgács sokkal szórakoztatóbb ajándék, mint a csokoládé, hiszen azzal jól elfenekelhetjük a társainkat.

Én is sokáig hittem gyerekként a Mikulásban! Néha visszasírom azt az időszakot, amikor ártatlan kislányként lestem az ablakot és hittem, hogy egy ősz öregember megjutalmaz, ha jól viselkedem és szót fogadtam a szüleimnek. Ám a kontár ál-Mikulásokat ki nem állhattam. Eleve tudtam, hogy nem lehetnek igaziak, hiszen a Mikulás nagyon elfoglalt. Nem ér rá egész nap az utcán kóborolni. De azok az áll Mikulások mindig a Váci utcán barangoltak, lepukkant jelmezekben és borzalmas ízű szaloncukrokat osztogattak egy kis énekért cserébe. Nem szerettem őket! Egész évben jól kellett viselkednem, hogy a Mikulás megajándékozzon, erre még énekelnem is kell? Felháborító ez a mentalítás! Arról nem beszélve, hogy mindezt nyilvánosan, az utcán sétálók előtt kellett megtenni. Még szerencse, hogy akkor még nem léteztek kamerás mobilok, sem közösségi média. Kínos felvételek készültek volna akkoriban rólam.

Az ál-Mikulásokon kívül sok szép emlékem is fűződik a Télapóhoz. Emlékszem, édesanyám mindig a lelkünkre kötötte, hogy a Mikulás csakis tiszta cipőcskébe teszi a sok finomságot és az ajándékokat. Ezért minden december ötödike este a fürdőbe parancsolt minket, ahol a segítségével alaposan megsuvickoltuk a kis cipőinket, hogy az ablakba kihelyezve a Mikulás tisztán találja őket és telepakolja minden jóval. Valakinél a Télapó csak december hatodika reggel érkezett, nálunk mindig ötödike este vagy másnap reggelre pakolta tele az ablakot. Mindig máskor. A szüleim ezt azzal magyarázták, hogy a Mikulás nagyon elfoglalt és bár igyekszik, nem mindig ugyanabban az időben ér a mi házunkhoz. Remekül kitalálták ezt a magyarázatot, évekig bevettük!

Ám az idő telik és a gyermekek elkezdenek felnőni, ahogyan ez velünk is történt. Szép lassan elvesztjük a csodában való hitünket és egy idő után én is elkezdtem gyanakodni arra, hogy a Télapó maga nem is létezik. Kitaláció, amit a szüleim tesznek igazzá és valójában az Édesapám az ajándékozó. El is határoztam, hogy ennek a dolognak utánajárok, mert tudnom kell, mi is az igazság. A hitem megingott és nem tudtam eldönteni, hogy higgyek-e még a Mikulás létezésében, vagy engedjem el, ahogy a gyermeki álmok többségét.

Eldöntöttem lesz, ami lesz, én meglesem az igazi Mikulást! Lehettem tíz éves, mikor tüntetően beültem a szoba közepére, az ablakkal szemben és lestem, mi fog történni. Meggyőződésem volt, hogyha Édesapám a Mikulás, akkor csakis abból az irányból közelítheti meg azt az ablakpárkányt, ahova a cipőnket kitettük. Kitartóan ültem és lestem a függönyt és apám minden egyes mozdulatát. Persze ez egy unalmas mulatságnak volt, ezért a közben bekapcsoltam a televíziót, hogy addig is elfoglaljam magam valamivel. Valahányszor apám megmozdult én árgus szemekkel figyeltem, mit is tevékenykedik, nem  megy-e az ablak közelébe, de ő nem tett semmi ilyesmit. A függöny sem moccant meg jelezve, hogy lenne mögötte valaki.
Egy idő után kezdtem csalódott lenni.

Annyira kiterveltem a dolgot, hogy eszembe sem jutott, aznap éjjel nem sikerül meglesnem az igazi Mikulást. Anyám nem engedte volna, hogy egész éjjel az ablakot lesve virrasszak, hiszen másnap iskolába kellett menni. Csalódottan sétáltam az ablakhoz, hogy a lefekvés előtt még egy utolsó pillantást vessek az üres cipőinkre, de a lábbelik nem voltak üresek. Döbbenten láttam, hogy minden cipőt teleraktak édességekkel és egy-egy virgáccsal, ami akkoriban elengedhetetlen kelléknek számított nálunk. Ki tud egész évben jó lenni? Nem tudtam napirendre térni afelett, hogy a Mikulás kicselezett, de nagyon örültem, hogy ő tényleg létezik. Talán még egy-két évig sikerült is ezt a hitem megtartani.

Természetesen, felnőttfejjel már látom a tervem buktatóját. Először is, gondolnom kellett volna arra, hogy az édesanyám is berakhatja az ajándékokat a cipőkbe. Elvégre nem csak az apám lehetett a Mikulás, de gyerekként biztos voltam benne, hogy csak is kizárólag édesapám töltheti be ezt a szerepet. Hiszen a Télapó férfi és apám is az. Micsoda logika! A televízió bekapcsolása sem segített a tervemben, mert elterelhette annyira a figyelmem, hogy ne vegyem észre a szüleim mesterkedését. Biztos a mellékhelyiséget is meglátogattam ezalatt, bár arra nem emlékszem. Később azt is megtudtam, hogy a bátyám akkorra már tudta az igazat, így ő is segédkezhetett az én átverésemben.

Ennek a kedves gesztusnak köszönhetően még sokáig megőriztem a gyermeki lelkem ártatlanságát és kijelenthetem, hogy még mindig él bennem a csoda iránti vágy. Szeretném sokáig megőrizni ezt az érzést, a hitem a jóban!

Végül nem emlékszem mikor derült fény a Mikulás titkára. Nem hagyott mély nyomot, hiszen a családom vigyázott rá, hogy sokáig megőrizzem a csodát a lelkemben. Én is meg fogom ezt tenni a saját gyermekeimnek. Bár nekem már nehezebb dolgom lesz ebben a gyors és túlzott információkkal teli világban. Az sem segít, hogy már kora ősszel tele vannak a boltok Mikulás ajándékokkal, de mindent meg fogok tenni, hogy a csodákat ők is átérezhessék és megőrizzék sokáig.

 

Lévay Szabina

facebook 1635064627948 6857958109263660679

https://szabinalevay.hu

Lévay Szabina írói oldal

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: