A nap verse – Ilma Rakusa: Limbo

Ilma Rakusa
Ezt  verset öt éve olvastam először, Kiss Noémi fordításában. Ezen a héten olyan szerzőket mutatunk be a Nap verse rovatban, akiket talán nem mindenki ismer. Itt is van az első szerző, Ilma Rakusa. A  szlovén és magyar származású költő, író, műfordító (orosz, francia, szerb-horvát, magyar) és publicista. Övé lett a Nap verse.
Ilma Rakusa
Ilma Rakusa

 

Rimaszombaton született, gyermekéveit pedig Budapesten, Ljubjanában és Triesztben töltötte. Zürichben, Párizsban és Szent Péterváron volt egyetemista, szlavisztikát és romanisztikát hallgatott. Fontosabb díjai közé tartozik a Petrarca fordítói díj (1991), a Lipcsei Könyvvásár díja az Európai megértésért (1998), az Adalbert von Chamisso-díj (2003) és a Pro Cultura Hungarica (2003).

Ilma Rakusa Love after love című, nyolc versből álló költői műve, melyet az utószót író Nádas Péter egyenesen a szerző főműveként jegyez.

A nap verse – Ilma Rakusa: Limbo 

Szétbeszél
szétszakít
szétrongyol
szétrabol
szétver
szétdarabol
szétvet
szétszed
szétmorzsol
szétdarál
széttép
szétkínoz
szétdúl
szétvág
szétnyúz
szétcsap
szétrág
széttapos
széthasít
szétrak
széthajt
szétgyűr
szétszeret

Hallgatás.

Hol szól a szó
mikor szív és fej szétválik
hát sehol
és London utcáin
valaki más megy már melletted
Stop!
a hang a gallérodhoz ér
és lepereg
azt mondod: vége
meg sem fordulsz
ez lesz az életem
tudás és szenvedés között lebegek

az őrület mezeje

egy óriáspenge
szakadás
kérlek ne így
ne hagyj egyedül
itt vagyok a lepedőn
párnák közt reggel
és éjjel
a film gone white
dreams bleached
hol marad az álom
a közös levegővételünk
nyelvünk érintkezése
a mázsás lidérc
legfölül te
én bőr nélkül
odalenn
eltolsz
mész

elmentél

a nyelv elakad
csak turkál a szétdarabolt kéz
saját kicsi testén
gúnyolódik az éggel
ez már vérfertőzés
nyelvem a fogamon
az enyém
az enyém
be vagyok zárva
kizárva belőled
ki és el
elvarázsolva
vigyél haza
ne

inkább hagyj

ne
lép és a máj ellenáll
az agy a kéregmirigy
vörös a vágy
megújul
téged kíván
halottnak tetteted magad
a fájdalom a legfőbb falat
ronda érzelmek
istállója lettem
a hús magát rágja el
zajtalanul
a kín az utolsó perceket rúgja
gumiszalag az idő
mi lesz?

(Kiss Noémi fordítása)

“Az olvasó is úgy kerül közel ehhez a könyvhöz, mintha szerelmi viszonyba keveredne épp. Érzi a húzást. Belehullik, nem, pár sor, szünet, megint pár sor, egy oldal, egy teljes vers, olykor lecsapja, nézi a falat, hátat fordít, elfelejti pár napra, aztán megadja magát, és újra. Túlságosan belelátni itt valamibe, túlságos’ élesen, sok, erős, nagyon ragyog, meggyötör. Átadni magunk a közös nyelvnek… Ne. De. “bed / breath / death // ne”.”
Nagy Gabriella
Forrás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: