Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

A nyár a szabadság , a kacagás, egyszóval az önfeledt vidámság időszaka, valamint az izgalmas kalandoké. Ismeretlen tájakat járunk be, miközben sorra valóra váltjuk a téli esték sötétjében megálmodott kalandokat. Gondolatban listákat készítünk, bakancslistát. A Nap verse rovatunkban ma Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista című verse. 

Andrássy Réka több művészeti ágban is egyedi alkotások megálmodója és megalkotója. Azon túl, hogy költői életműve egyre nagyobb elismertséget szerez gyönyörű képzőművészeti alkotások is kikerülnek keze alól. 1990 óta foglalkozik behatóan a festészettel, . Hatással volt művészetére Claude Monet és Csontváry Kosztka Tivadar szín- és festői világa.

A Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a Nemzeti Kulturális Alap szervezésében 2005-ben meghívták az olaszországi Lauroba. Lauro kérésére egy 3×4 méteres falfestményt készített,  egy festményét pedig az ottani galéria állandó kiállításon mutatja be.

Ettől a sokoldalú alkotótól választottunk ma egy alkotást a Nap verse rovatunkba.

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe ‘
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
„Adj Isten!”- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.

 

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: