A napokban gondoltam, hogy megosztom veletek  az év legjobb magyar könyveit. Persze az én listám szerint. Aztán eszembe jutott ez a rovat, és arra jutottam, hogy rendben, akkor legyen a Hét szerzője ismét magyar. Bereményi Géza következik.

Magyar Copperfield és a Hídember

Valahogy úgy van ez, hogy az ember olvas egy szerzőtől egy könyvet, tetszik neki,  aztán észre sem veszed és végigolvastad a teljes életművet. Majd alig várod, hogy jöjjön egy új történet tőle. Ha esetleg még nem hallottál volna a szerzőről, akkor a Magyar Copperfield című művét nem hagyhatod ki, persze ilyenkor beugrik, hogy de az Azóta is élek című könyve is kötelező, ha kedveled az írásait. De erről talán majd egy kicsit később. Érdekes olyan szerzőt megismerni, aki nem csupán az irodalomban jeleskedik, hanem más területen is eredményes. A megannyi műfajban és műnemben alkotó Bereményi Géza pont ilyen, hiszen ne feledkezzünk meg a Hídember című filmjéről sem, melyet  2002-ben mutattak be, mely egy magyar filmdráma és gróf Széchenyi István életét mutatja be, Bereményi Géza rendezésében.

A szerző, Bereményi Géza

“Eredeti nevén Vetró Géza, akit iskoláskoráig nagyszülei neveltek a Teleki téren. Innen van a Vetró Irén, akit felhozhatna Pestre, meg az Eldorádó című korszakos film is. Költő, prózaíró, színdarabok szerzője, filmek rendezője és generációkat meghatározó legendás dalok szövegírója. Az élete kész regény. Az első felét meg is írta, bár azt hitte, hogy senkit se érdekel. A Magyar Copperfield című könyvét a szakma idén Libri irodalmi díjjal ismerte el. Dolgozik a folytatáson.”

„Az írás első számú feltétele, hogy az ember elfogadja önmagát” 

 

 

Bereményi Géza régóta várt önéletrajzi regénye elsősorban a gyermek- és ifjúkorral foglalkozik. Ismerős lehet nekünk ez a világ csodálatos filmjéből, az Eldorádóból, és Cseh Tamásnak írt dalaiból is. A második világháború után a Teleki téren felnövő gyereket nagyszülei és a Teleki téri piac nevelték. 1956-ban tízévesen éli át a forradalom fordulatait, hogy kamaszkori lázadása és ifjúkori indulása egybeessen a Kádár-rendszer megszilárdulásával. Bereményi önéletírásában sorra veszi és ragyogó portrékban örökíti meg élete meghatározó figuráit és találkozásait. Ez a memoár magyar történelem krónikája emberközelből, emellett egy érzékeny művész vallomása.

 

“Bereményi Géza önéletrajzi regénye a szerző gyerek- és fiatalkorának kulisszái közé vezetnek be minket. A Teleki téri piac sajátos hangulata és az 50-es, 60-as évek Budapestje a szemünk láttára elevenedik meg, és részleteiben ismerjük meg azt az atmoszférát, amiben az elmúlt fél évszázad magyar kultúrájának egyik legjobb krónikása első lépéseit tette.”

 

Azóta is élek

A megannyi műfajban és műnemben alkotó Bereményi Géza 1970-ben A svéd király című novelláskötetével kezdte irodalmi pályáját. Megjelenésekor a mindössze 24 éves szerző kötetbeli alteregójához, Dobrovicshoz hasonlóan az “induló tehetségek közé tartozott”, már első írásaiban is megjelentek későbbi nagy témái, az ős- és hőskeresés, a Teleki tér és nagyszülei legendáriuma. Alkotói figyelme később a dalszövegek, a színház és a film felé fordult, miközben továbbra is fontos műfaja és eszköze maradt a novellisztika, több későbbi filmjének (Eldorádó, Hóesés a Vízivárosban) az ősváltozata eredetileg elbeszélés volt.

A korábban megjelent könyvekből maga a szerző válogatta a mostani kötet anyagát, helyenként új címeket adott a novelláknak. Az olvasó pedig eredendő mozgásában, eleven hullámzásában érzékelheti és láthatja a Bereményi-mitológia alakulástörténetét, bizonyos motívumok és figurák megszületését és tovább-formálódását, a kiválás és az elvegyülés gesztusait, az otthonvesztés és a hazatalálás következményeit.

Bereményi Géza és Cseh Tamás

 

Boncsér Kata

 

 

forrása: HVG, cultura.hu