Írónők és író nők: Szabó Magda az iskolapadban

Írónők és író nők: Szabó Magda az iskolapadban

Igazán különös dolog az istenadta tehetség, néha áldás, néha átok. Ezt érezhette Szabó Magda is: gyermekkori énje legtöbbször átoknak, amikor egyedi látásmódja miatt kicsúfolták, megbüntették. Erős akaratának köszönhetően azonban nem adta fel álmait és megőrizte személyisége alapvető vonásait is, így válhatott azzá, amivé lett: világhírű írónővé. Ezen a héten Írónők és író nők rovatunkban Szabó Magda az iskolapadban.

              

Egy gyermek fogalmazásai

Szabó Magda az iskolapadban
Szabó Magda az iskolapadban /Kép forrása: laudatorblog.hu/

Szabó Magda írja egyik könyvében, hogy az ő magyar fogalmazásai sosem hasonlítottak az osztálytársaiéhoz, a magyar írásbeli dolgozataival örökké a baj volt. Amikor magyartanára megtudta, hogy otthon szabadidejében regényeket ír, azt mondta a kislány édesanyjának:

,,Le kell szoktatni róla! Ne írjon regényeket! Micsoda butaság!”  Igen, ezt javasolta a leendő Kossuth-díjas írónő anyjának. Pedig csak arról volt szó, hogy tanítványa mindig mást vett észre, mint a többi gyerek. Ám nevelője nem a tehetséget ismerte fel benne, hanem a rendbontót. 

Amikor az iskolában Munkácsy Ecce Homo! című festményét kellett elemezni, a gyerekek válszthattak, melyik szereplő szemszögéből mondják el gondolataikat a képről. Írhattak a Megváltó vagy Pilátus szemszögéből, de belebújhattak Bűnbánó Magdolna, Péter apostol, János evangélista, sőt Judás vagy Nikodémus szerepébe is. Csak a kis Szabó Magda figyelt fel a vászon jobb sarkában lapuló kutyára. Csak őt izgatták a kis négylábú lehetséges gondolatai. A tanárnő dühében kitépette vele a lapot a dolgozatfüzetből, egyszerűen minősíthetetlennek találta a fogalmazást. A gyerekek pedig onnantól kezdve osztálytársukat csak úgy hívták: a kutyás Szabó. 

Tanárként az iskolában

Eltelt néhány év és fordult a sors kereke. Mielőtt Szabó Magda végleg elkötelezte magát az irodalomnak, 14 évig tanárnőként dolgozott. Arany János Toldijának 9. éneke, amikor Miklós megfékezi a vágóhídról szabadult megvadult bikát. Az írónő azt kérte tanítványaitól, hogy dolgozzák fel ezt az epizódot valamelyik szereplő szempontjából. Lehet az egy érdeklődő járókelő, félénk henteslegény, maga a hős, bárki. Délután hozzálátott hogy kijavítsa a dolgozatokat, olvasta egyiket a másik után. Egyszer csak ott volt előtte egy, amelyik a Toldi 9. énekét a bika szempontjából írta le. Az egyedi látásmód ezennel igazolást nyert a tanárnő szemében. 

Apa és lánya

Volt egy igazán egyedi és különleges kapocs az apai szereteten kívül, ami Szabó Magdát édesapjával összekötötte, méghozzá a latin nyelv. Édesapja, a jogász és városi tanácsnok Ágyai Szabó Elek már egészen kiskorában elkezdte tanítgatni lányát. Az írónő így ír erről a Für Elise-ben:

,,A klasszikus ismeretek átadása az Ágyai Szabók családi tradíciója volt, apám, fia nem lévén, lányát részesítette ugyanabban az oktatásban, amivel őt nevelték. Még nem voltam három, amikor elkezdett eligazítani a tudományok nyelvében. Grammatikát nem tanultam tőle, csak szavakat, azok könnyen rögzültek, apám az ablakra mutatott, fenesztra, ismételjem, ismételtem: fenesztra…mikor ő altatott…évek alatt  összes ókori ismeretét átadta nekem, kiegészítésképpen még az Aeneis-t is, hadd legyen ez a fura világ még kerekebb.”

 

Ami tehát nagyon fontos tanulsága Szabó Magda ifjú korának, hogy az élethez, ahhoz, hogy álmainkat valóra váltsuk igényeltetik nagyfokú makacs kitartás és persze egy filológus papa.

Rinner Anita