Fiatal tehetségek rovatunkban Nagy Lea

Nagy Lea

Nagy Lea ezen a héten a Fiatal Tehetségek rovatunk főszereplője. Ez  egy olyan rovat, melyet nem túl könnyű írni, mivel az embernek éppúgy, mint egy híradósnak, folyton résen kell lennie és folyton böngészni, hogy ki az, akire érdemes felfigyelni. Itt most be is ugrik az a remek mondat, melyet tanult kollégám szokott mondani, hogy 40 éves korig az ember nem is tud annyi könyvet elolvasni, hogy képes legyen egy valamire való könyvet megírni. Hiszen, amíg nem olvasol más szerzőktől más műveket vagy életműveket az írás is nehezebben megy. Aztán ha ez meg is van, akkor sem biztos, hogy a kortárs szféra befogadja.  Arról, hogy milyen nehéz lehet fiatal szerzőként érvényesülni, azt nem ebben a cikkben fogom leírni. Persze egyáltalán nem egyszerű az írással foglalkozni, de ez a cikk most a fiatal szerzőkről, tehetségekről szól.

Nagy Lea, kortárs fiatal tehetség

Nagy Lea
Nagy Lea

Nagy Lea 2000-ben született, Debüt díjas magyar költő, szerkesztő. Budapesten él, tanulmányai mellett költészettel és képzőművészettel foglalkozik. 2016 óta publikál verseket különböző folyóiratokban, illetve egyik szerkesztője és szerzője a „Suttogva”, a „Repülés” és „Szerteszét” című antológiáknak.

Az Irodalomismeret című folyóirat Szépirodalmi rovatának munkatársa. 2018. április 19-én jelent meg első, önálló verseskötete Légörvény címmel, a Napkút Kiadó gondozásában. 2020 májusában jelent meg második, önálló verseskötete Kőhullás címmel, szintén a Napkút Kiadó gondozásában.

Könyvbemutatói: Petőfi Irodalmi Múzeumban, Írók Boltjában, Nyitott Műhelyben voltak. 2019. április 11-én vette át a Magyar Írószövetség által alapított, az előző év legjobb verseskötetéért járó Debüt-díjat.

Művei

Az év versei, antológia, 2020

Kőhullás. Versek. Napkút Kiadó, 2020.

Légörvény. Versek. Napkút kiadó, 2018.

Repülés, antológia, 2018.

Suttogva, antológia, 2017.

Nagy Lea

,,Nagy Lea még egészen fiatal, egy különös kiscsillag, aki beleszeretett egy messzi fénypontba. Felszegett tekintettel és magabiztos költői nyelvvel lépett a magyar költészet porondjára. Elveszett mondatok után kutat vagy éppen hallani véli, ahogy felettünk kibontják napelem-szirmaikat a műholdak. És tudja, hogy a költészet által lehet a legfőbb tudást megszerezni, általa lehet a világról és az emberi lélekről a legrejtettebb titkokat felfedezni”- írja a Kőhullás verseskötet fülszövege.

Légörvény

„Álmomban távolról beszél hozzám egy lány, nem ismerem, leveszem a magány ellen feltett utolsó lemezt, elhallgat ő is, s én hallgatom, ahogy hallgat velem, könnyei némán folynak végig az arcán, a baba halott, mondja, cigarettát tesz a szájába, és melankóliába ütközik.”
(Zalán Tibor Nagy Lea verseiről)

 

„Ez a kötet, Nagy Lea kötete, kétségtelenül idézi a költőelőd József Attilát, elsősorban abban, hogy szóteremtő képességgel, sajátos nyelvi leleményekkel lepi meg az olvasót, de még inkább idézi − szavaiban is! − Arthur Rimbaud-t, a kamaszköltőt, akinek szabadságvágya és „vadsága” éppen a költészetében tudott kiteljesedni.”
(Petőcz András utószavából)

Azt mondják róla, hogy ,,ígéretes kötet”

Különleges látásmód, egyedi lírai hang bontakozik ki a versekben. A költőnő igen fiatal kora ellenére meglepően érett világlátással, határozott fegyelemmel épít fel egy kifinomult lírai világot. Ennek ellenére azt gondolom, Nagy Lea líráját József Attila költészetével párhuzamba állítani – vakmerő túlzás. Ha ez az erőltetett felértékelés elmaradt volna a kötet végéről, akkor is megértettem volna a sorok mögötti üzenetet, enélkül is értékes, perspektívákat sejtető alkotásnak vélném.

 Legyen ez a nap verse

FIRMAMENTUMOKON ÁT

Kideszkázódott az ég felettetek.
Szeget vert bele az Isten.
Rései között fénylik ki belőle régmúltatok.

Azért van ez, hogy gondolkodásra és
rációra képesek legyetek.
Hogy érezzétek a rossznak valóját, súlyát és
a jónak erejét, hitét.
Hogy lássátok magatok, milyenek voltatok, és
sejthessétek milyenek lesztek.

A rések közé minden puha jóság és minden harsogó
gonosztett helyet présel önmagának.

Égbe, a mindenhatóság egébe temetitek
minden egyes percben lelketeket, ami vérmesen és
izzón süt rátok a bedeszkázott firmamentumokon át.

 

Szerző: Boncsér Kata

 

Kép forrása: Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: