Gárdos Péter:: Hét mocskos nap

Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Azt mondja Gárdos Péter, hogy nehezen tud írni személyes vonatkozás nélkül.  A Hajnali láz önéletrajzi ihletésű volt, szülei történetét mesélte el. Itt van most ez a regény a Hét mocskos nap, mely a címet adó hét “mocskos” napon kívül, egy olyan történetet mesél el, ami ugyancsak hordoz személyes “élményt”, mely a szerzővel a hatvanas években esett meg. 

BERLIN

Szeretem ezt a könyvet, magával ragad, sétálok az utcán és olvasom közben, minden percet megragadva, nehogy lemaradjak a következő oldalról. A szerző egy pikáns szállal indítja a könyvet, mely egyszerre hordoz csalódást és társadalomkritikát is, hiszen az apa szeretője a saját fia szeretőjévé válik. A fiú pillanatokon belül Berlinben találja magát, mondjuk úgy, hogy az apai gondolkodásba ojtott féltékenység hevétől. Berlin persze okoz még meglepetéseket, az innen kiinduló történet, a szereplők, valahogy egy ponton folyton találkoznak. Éppúgy, mint a fiú, aki egyszerre apa lesz, úgy, hogy nem is tud róla, ahogy a két orosz testvér, mely páros szenvedéseit is végigkísérhetjük, de nem menjünk ennyire előre.

EGY VÉLETLEN LÉGYOTT EREDMÉNYE

A könyv egy abszurd “szerelmeskedéssel” indul, mely cselekmény “eredménye” egy kislány.  Egy kislány, aki egy véletlen légyott eredményeként jött világra, majd tragikus véget ért. De ez a kislány és szomorú sorsa, valamilyen módon mindig a szereplők szeme elé kerül. Hol Bodolai Sándor francia körútján bukkan fel, hol a Bokányi Dezső Általános Iskola mosdójában.  Valahogy folyamatosan jelen van a történetben. A szerző viszi helyszínről-helyszínre, szereplőről-szereplőre, mint valamiféle mesélő, hogy el tudja mondani azt a sok borzalmat, ami vele történt.

IDEGEN EMBEREK SORSA

Azt, hogy miként kapcsolódhat össze idegen emberek sorsa, azt Gárdos remekül kitalálta. 1939. február 2-án, vasárnap délután, hat órakor a moszkvai Sztolovaja utca egyik rusnya bérházának harmadik emeletén kezdődött minden. Amikor Olga Tureckaja lecsapta a kötését az asztalra, és ijedten felpattant. Az akkor 22 éves Szvetlanának, aki éppen Brahms 102-es opuszának hegedűszólamát játszotta, megállt a vonó a kezében, gyönyörűen játszott, de akkor utoljára. Pedig milyen békésen indult a délután. De ez az idilli állapot hamar egy apró, de végzetes hibával folytatódott, amikor a lány beül a cvikkeres férfi ZISZ 101-es személygépkocsijának hátsó ülésére.  Az örök anyai tiltás ellenére, és ilyen módon megírja saját tragikus történetét, mely események egy rettenetes képsorozat által eljutnak a szereplőkhöz.

HÉT HELYSZÍN, HÉT TÖRTÉNET

Hét helyszín, hét történet, de valami mégis összekapcsolja ezt a hét különböző helyszínt. Éppúgy a moszkvai társbérletet, Bodolai Sándort Párizsban. Mondjuk ott, ahol felbukkan Szvetlana is, igaz akkor már nem személyesen, hanem azon a bizonyos 6 fotón, mely képek onnan végig kísérik a történetet. Vagy ahol egy újabb szállal megismerhetjük Szende Pált, aki bár tudatlan sötétségben, de tulajdonképpen Szvetlana édesapja.  A történet tele van ellentmondással, ahogy a nyilas fiú beleszeret a zsidó lányba, annak a Bodolainak a lányába, aki Párizsból a képeket elhozza Magyarországra és így tovább indul Szvetlana története is.

MINDEN MANÍR NÉLKÜL

Hogy is mondjam finoman, lágyan, de azért dühös vagyok, mert a történet, ahogy az elején említettem, olyan tapasztalásból kiinduló ötlet alapján íródott, melyet a szerző saját maga is megélt.  A szerző pedig minden manír nélkül mutat be az emberi mohóságból fakadó, olyan mocskos tetteket, melyre nincs is magyarázat.  Nem fárasztja magát túlzottan protokolláris dolgokkal, emberi, mégis olyan fokozott érdeklődést generál, hogy ez lett az a könyv, mely könyv magával ragadott, mondjuk úgy, hogy sétálok az utcán és olvasom közben, minden percet megragadva, nehogy lemaradjak a következő oldalról.

 

Kép forrása: Pixabay 

 

 

 

 

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: