Holdvilágos utakon, avagy a Hét szerzője Szerb Antal

Holdvilágos utakon, avagy a Hét szerzője Szerb Antal

Néha holdvilágos utakon kóborolt Umbria középkori városaiban és az is előfordult, hogy egy legenda nyomában járt a vadregényes Skóciában. Napsütés és holdfény, a kontrasztok játéka jellemzi regényeit és a lélek útvesztőinek feltérképezése. A Hét szerzője rovatban ezúttal Szerb Antalé a főszerep, aki sokat utazott, világlátott, több nyelvet beszélő humanista volt, aki mindig nyitott és kíváncsi ember maradt.

 

A harmadik torony

Holdvilágos utakon, avagy a Hét szerzője Szerb Antal
Holdvilágos utakon, avagy a Hét szerzője Szerb Antal

Szerb Antal 1936-ban járta be Olaszországot, az Utas és holdvilág megjelenése előtt egy évvel. Emlékeit, benyomásait A harmadik torony című írásában összegzi, amely a Nyugatban jelent meg.

,,Akkor eszembe jutott, hogy okvetlenül Olaszországba kell mennem,

amíg Olaszország még a helyén van,

és amíg Olaszországba mehetek.”

A harmadik torony című írásában Szerb inkább észak-olaszországi városokat ír le, Umbriát mellőzi, talán már akkor arra készült, hogy minden benyomását az Utas és holdvilág-ba sűríti.

 

 

 

Minden Velencében kezdődött

Aki olvasta a regényt, az tudja, hogy minden Velencében kezdődött a sikátorokkal. Ám ezúttal nem a Szent Márk teret járjuk be, nem is a Dózse-palotát és nem is a szűk kanálisokon gondolázunk, hanem Umriába utazunk, Olaszország zöld szívébe, ahol a regény fontos jelenetei játszódnak. Mivel a könyv népszerűsége megjelenése óta töretlen kevés olyan magyar van, aki csak véletlenül keveredne Gubbioba és aki feltűnik Ravennában a San Vitale előtt vagy a Monte Ingion, a San Ubaldo kolostorban, az minden bizonnyal Utas és holdvilág rajongó.

,,Az összevissza kanyargó utcák közt középen feltornyosodik egy hihetetlenül magas épület, amiről nem érteni meg, kik és miért építették ennek az istenhátamögötti helynek a közepére. Irdatlan és búskomor középkori felhőkarcoló. Ez a Palazzo dei Contoli, innen igazgatták a konzulok a kis gubbioi városköztársaságot, a XV. századig, amikor a város az urbinoi hercegek, a Montefeltrék birtokába került. A város fölött pedig, a Monte Inginónak majdnem az ormán egy óriási kiterjedésű fehér épület, San Ubaldo kolostora.”

Ha ez a könyv a társunk olaszországi kalandozásunk során, akkor minden bizonnyal felkeressük a Via dei Consolit, amely este, szürkületkor tárja a türelmes látogató elé a legszebb arcát. Az itt található épületeken megfigyelhető a kultikus holtak kapuja, amely a regényben is szerepel. Ha szerencsés az ember a kis, ódon utcákat, a kőfalakkal teli sikátorokat egymaga bolyonghatja végig, itt minden ház legalább ötszáz éves és minden résből és szegletből a középkor levegője szivárog.

Utak, ösvények, kanyarulatok

Újra és újra felmerül bennem azonban a kérdés, azon túl, hogy festői helyekre repít ez a könyv, mégis mi a titka, mitől őrzi népszerűségét évtizedről évtizedre? Én úgy hiszem, talán azért, mert ez az útkeresés és a  felismerések könyve. Az ember megáll egy pillanatra, nagy levegőt vesz, miközben elérik lelkét a saját démonai és dönt arról, hogy igenis megküzd velük, mert a további utak csak így járhatóak szabadon. 

Szerb Antal sok utat, ösvényt és kanyarulatot bejárt az élet és a lélek útjain egyaránt, ezeknek a kalandoknak a tanulságai kristályosodnak ki regényeiben. Úgy tudott írni, beszélni az emberekről, az emberi lélekről, hogy elhiteti az olvasójával , mindenkiben megbújik egy kalandokkal és csodákkal teli világ.

Utolsó útjára nem önként vállalkozott, 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. Halálának körülményeiről ellentmondásos adatok vannak. Szerb Antalné leírása szerint 1944 telén a balfi táborban nagyon legyengült, ,,nyilas suhancok” félig agyonverték, ezt követően 1945. január 27-én meghalt.

És  a világ szegényebb lett …

Tíz idézet Szerb Antal tollából:

#1. ,,Akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban.”

#2. ,,Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok között. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

#3. ,,Szabadnak lenni annyit tesz, mint egyedül lenni: szeretet nélkül, gyűlölet nélkül, félelem nélkül és remények nélkül.”

#4. ,,Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába és az élete elsorvad a nosztalgiában.”

#5. ,,A szerelemhez távolság kell, hogy a szerelmesek azon keresztül közeledhessenek egymáshoz. A közeledés persze csak illuzórikus, mert a szerelem valójában eltávolít. A szerelem polaritás-a két szerelmes a világ két ellenkező töltésű pólusa.”

#6. ,,A mélységes butaságban van valami szédítő és örvényszerűen vonzó, mint az enyészetben. A vákuum vonzóereje.”

#7. ,,A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született.”

#8. ,,Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok.”

#9. ,,A mammut-birodalmaknak csak alattvalóik vannak, igazán szeretni csak egy kis hazát lehet.”

#10. ,,A kaland az, ami egyik percről a másikra történik; aminek nincsen tegnapja és nincsen holnapja. Minden egyéb nyárspolgári életmód.”

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: