Húsz év

Húsz év

Húsz év.  Novella egy véletlen találkozásról, amely megmagyaráz néhány félreértést a szereplők életében. Kérdés, hogy utólagosan mennyit jelent ez egy ember sorsának alakulása szempontjából. A lelkiismeretünk megnyugtatása talán lehetséges, ám előfordulhat, hogy éppen ellenkezőleg, vihar támad a szívünkben. Berill Shero novellája következik.

András és Lili földbe gyökerezett lábbal álltak egymással szemben. Egyikük se tudott megszólalni, csak nézték egymást meredten.  A belvárosi járdán az emberek szitkozódva kerülgették őket. Lili ocsúdott előbb, megpróbált hátra lépni, de András izmos karja visszarántotta.

– Majdnem beleléptél a hátad mögött a pocsolyába. Az biztos nem tett volna jót a krém színű topánkádnak – mondta némi éllel a hangjában.

– Köszönöm – ennyi tellett a lánytól. – Örülök, hogy megmentetted a cipőmet. Remélem jól vagy. Kérlek engedd el a karomat, fáj.

– Ne haragudj. Nem akartalak megint bántani – komorodott el a férfi.

– Pedig sikerült – dörzsölgette Lili a karját – Azóta is gyúrsz? – szegezte neki a kérdést, holott a válasz nyilvánvaló volt. András némán bólintott. – Ne haragudj, de megyek, vár a…. – harapta el a nő a mondat végét és azonnal dühös lett magára, hogy megint magyarázkodik, elnézést kér, holott Andrásnak nem tartozik semmivel. Elszámolással végképp nem.

– Nem innál meg velem valamit később? – kérdezte tétován a férfi.

– Nem szeretnék – tört ki a nőből erőteljesebben, mint ahogy gondolta.

– Semmi értelme – tette még hozzá, látva a férfi kérdő tekintetét.

Egyre ingerültebb lett. Meg se kellett volna állnia, csak elmormogni egy „elnézést”, amiért neki ment a férfinak és úgy hagyni ott, ahogy azt húsz éve a férfi vele tette. Húsz éve, hogy András bevágta maga mögött az ajtót.

Húsz éve tartott már a haragszom rád.

Azóta talán kétszer futottak össze. András akkor is levegőnek nézte Lilit. A nő most, mikor megpillantotta, furcsa nyilallást érzett a szíve tájékán. Mégsem akart a férfitól semmit. Andrásnak lett volna ideje megkeresni, bocsánatot kérni és évekig még újra kezdeni is, de most már mindenhez késő. Lilinek ott a fia, aki épp a fejlesztőben várja, hogy érte menjen. Nem így képzelte… Mindig azt hitte, András lesz a férje és gyönyörű gyerekeik születnek majd.  De semmi nem úgy történt, miután András rávágta az ajtót azon a szeptemberi napon… 

Balázzsal sokáig alkottak egy párt. Mindenki irigyelte őket, jól éltek. Addig, míg Lili teherbe nem esett. Az elején izgatottan várták a babát, de Balázs pont úgy csapta rá az ajtót, mikor kiderült, hogy kettejük gyereke genetikailag sérült, ahogy annak idején András tette.  „Micsoda párhuzamok” – gondolta keserűen, nagyokat nyelve. Nem akart András előtt sírni.  A férfi mégis észrevette a szeme sarkában gyűlő könnyeket.

– Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Csak… csak azt gondoltam – nyelt nagyot -, hogy … talán ennyi idő elteltével átbeszélhetnénk, azt, ami történt.

– András, arról nincs mit beszélni, elhagytál . Szerintem ez a hajó elment. Nincs jelentősége. Akkor még lett volna, de azóta eltelt húsz év!

– Igen, tudom – hajtotta le a fejét -, de talán pont ezért…

– Nincs pont ezért – keskenyedett vékony vonallá Lili szája. – Várnak rám. 

– Gondolom a férjed – nézett kihívóan a nő szemébe a férfi.

– A fogyatékos fiam – keményedett meg a hangja és maga sem értette, hogy csúszhatott ki ez a száján.

–  Lili, én sajnálom. Nem tudtam – hebegte zavartan.

–  Nem kell sajnálnod. Nem te tehetsz róla. Nem a te fiad. Illetve tudott mit – bökte meg mutatóujjával a férfi mellkasát. – Mégis csak a te hibád. Ha nem rohansz el, kettőnknek lennének gyerekei, talán egészségesek. De te elhagytál – grimaszolt Lili -, mindegy engedj elmenni!

– Forrófejű voltam. Az a férfi… Egyszerűen elborult az agyam. Ott térdelt a kanapé mellett félmeztelenül, a trikója a széken, poharak az asztalon és mikor beléptem éppen valamin nevettetek. Bizalmasan, cinkosan, mint akik ezer éve ismerik egymást. Az egész helyzet abszurd volt. Sosem gondoltam volna, hogy megcsalsz. Akkorát ütöttél rajtam ott, hogy évekig nem volt normális kapcsolatom. Többször gondoltam rá, hogy megkereslek. De … mindig volt egy de… És ez a férfi magadra hagyott a gyerekkel?! Szörnyeteg! – András dühödten a levegőbe bokszolt.

– Nem András. A szörnyeteg te vagy. Mert elrohantál. Aznap meglepetést terveztem neked.

– Jól sikerült – köpte megvetően felé a férfi.

– Remekül. Sosem tudtam bemutatni neked az apámat, mert úgy ott hagytál minket – kerülte ki Lili Andrást és határozott léptekkel elindult a körúton.

A férfi döbbenten állt még hosszú percekig, nem akarta elhinni, hogy húsz éve egy ilyen banális félreértés miatt dobta el élete szerelmét.

Berill Shero

 

Kép forrása: Pixabay

One thought on “Húsz év

  1. Neninger Gézáné says:

    Ez sajnos mindennapi dolog! A fiúk általában hideg fejjel ,gondolkodás nélkül cselekednek,azt hiszik a hülyeségük mindig visszacsinálhatók! Hát pehje volt Linkek is, meg Andrásnak is. Szívesen olvastam volna tovább,érdekes volt! Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: