Írónők a krimik világában

Írónők a krimik világában

Ezen a héten Írónők és író nők rovatunkban belevetjük magunkat a krimik izgalmas világába. Ha azt mondom nők és krimiírók, akkor valószínűleg sokunknak  Agatha Christie jut eszébe. Pedig ez a műfaj ettől sokkal színesebb, és nők is akadnak jócskán, akiktől remek történeteket olvashatunk. Agatha Christie és P.D. James íme a két óriás, avagy írónők a krimik világában. Berill Shero cikke következik a krimik világáról.

 

Műfajok határain

A krimiben az a különleges, hogy olykor a műfajok határain lépkedve az ember  más regiszterekkel is összekapcsolódik.  Zsenialitása abban rejlik, hogy az író nem csak szórakoztat, de az olvasót arra ösztönzi, hogy a logikáját is használja. Ma már mindenki el tudja határolni a klasszikus detektívregényt a skandináv krimi műfajától, vagy a politikai krimitől és szerencsére nem csak férfiak írnak jó krimiket. 

 

Agatha Christie

Ha azt mondom krimi, akkor talán Agatha Christie történetei majdnem mindenkinek beugornak. Nincs ez másképp P.D. James műveivel sem. Közös vonásokat is felfedezhetünk munkásságukban, mindkét írónő megalkotta a saját zseniális férfi, detektív karakterét, bár  sajnos egy részük nem jelent meg magyar nyelven.

 

Bár a két írónő nem egy időben élt, mégis egészen sok közös vonást fedezhetünk fel életükben.  Mindketten szép kort éltek meg, Agatha Christie 1976-ban, 86 éves korában, míg James 2014-ben, 94 éves korában hunyt el. Mindkettőjüket kitüntetett figyelem kísérte, különösen akkor, amikor Christie 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét, miután a férjét korábban lovaggá ütötték és  P.D Jamest, amikor a királynő 1991-ben bárónői rangra emelte. 

Agatha Christie az első világháború ideje alatt ápolónőként dolgozott, majd a sikeres vizsgákat követően egy gyógyszer laboratóriumban helyezkedett el. Ekkor fogalmazódott meg benne a regényírás gondolata és ötlött fel a belga nyomozó, Hercule Poirot alakja. Ahogy az lenni szokott a kezdő íróknál, ismeret és tapasztalat hiányában a csekély összeget kapott az 1920-ban megjelent, A titokzatos stylesi eset című regényért. Hőse, Hercule Poirot 33 regényben és 54 novellában kapott szerepet. Miss Marple és Poirot sosem szerepelt közös regényben. Egy előkerült hangfelvételen az írónő azt vallotta erről, hogy az egocentrikus detektív nem fogadta volna jól egy vénkisasszony javaslatait. 

Detektívtörténeteiben az angol közép- és felső osztályra koncentrált. A nyomozója mindenkit meghallgatott és mindent aprólékosan lejegyzetelt, ezzel lehetőséget adott az olvasóknak arra, hogy maguk oldják meg a rejtélyt. Természetesen ez ritkán sikerülhetett, mert többnyire a legvalószínűbbnek tűnő gyilkos menetközben meghalt. A bűnelkövetőit egyik-másik művében futni hagyta, vagy idő előtt halálukat lelték. Magyarországon 1930-tól olvashatók a művei.  

 

Phyllis Dorothy James

Phyllis Dorothy James különböző hivatalokban dolgozott, többek közt a belügyminisztérium törvényszéki szakértői osztályán, illetve szolgált a BBC igazgatótanácsi tagjaként is. Az 1950-es évek közepén kezdett el írni. Saját bevallása szerint világéletében író szeretett volna lenni, azért, mert lenyűgözte a detektívregények szerkesztési módja. 

Ahogy Christie, ő is alkotott egy nyomozót, Adam Dalgliesh-t, akivel az 1962-ben megjelent, Takard el az arcát! című regényben találkozhattunk először.

Agatha Christie regényében nem történtek világmegváltó dolgok, könyvei zsenialitása a laikus olvasó számára kibogozhatatlan, mégis mesterien felépített bűntényekben rejlett. Ezzel szemben P.D James nagy hangsúlyt fektetett a karakterek viszonyára, képes volt maradandót alkotni a nőkről, férfiakról és a minket körülvevő társadalomról is.

A karakterek jellemzése

Adam Dagliesh, költői lelkű, nyájas karakter, akit azokkal a tulajdonságokkal ruházott fel, amelyeket a legjobban csodált a férfiakban. Adam 13 művében szerepelt. Hercule Poirot egoista karakterével szemben az intelligens Adamre jellemző az érzékenység és a bátorság is. 

Mindkét figura nagyon szerethető és ahogy íróikat, az ő műveiket, a karaktereket is másért kedveljük. Egymás után olvasva a szerzők műveit, nehéz párhuzamot vonni és az olvasás élményét rontja, ha nekiállunk hasonlóságokat-különbözőségeket keresni. Lehetetlen vállalkozás lenne, de egy biztos mindketten lebilincselő történeteket alkottak. 

Berill Shero

 

Kép forrása: Pixabay

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: