Kié ez a gyerek?

Kié ez a gyerek?

 

Kié ez a gyerek? Berill Shero novelláját olvashatjátok szeretetről, fájdalomról, és még megannyi érzésről. Dia fázósan húzta össze magán a vékony steppelt kabátot. Már vagy fél órája ácsorgott a játszótér sarkán.  Abban bízott, hogy ma meglesheti Gellértet. Jó ideje nem ment a tér közelébe, a múltkor úgy kellett elszaladnia, mielőtt még a rendőrök kiértek volna. 

 

 Már vagy fél órája ácsorgott a játszótér sarkán.  Abban bízott, hogy ma meglesheti Gellértet, a gyereket, aki mindennél fontosabb volt számára. Jó ideje nem ment a tér közelébe, a múltkor úgy kellett elszaladnia, mielőtt még a rendőrök kiértek volna. Egy vehemens anyuka hívta rá a zsarukat, épp csak elkapta a beszélgetés végét. 

 „Igen, itt ólálkodik napok óta és bámulja a gyerekeket. Tuti valami aberrált.” 

 Így hangzott az ismeretlen nő szájából az ítélet. Mikor meglátta a csíkos autót, hirtelen bevillant neki, hogy érte jöttek. Futott, ahogy a lába bírta. Összeszorított szájjal, a könnyeit nyeldesve ült fel a buszra, ahol szerencsére senki nem foglalkozott zilált külsejével.

Igyekezett nem sírni. Néhány megállóig bírta, majd kénytelen volt leszállni, mert már nem csak a sírás fojtogatta a torkát, de borzasztó hányingere is lett.  A kevéske reggeli maradéka a járdán landolt. Ő pedig összekuporodva sírt az ismeretlen környéken. Azt se tudta, hogy ért haza. Ezek után nem merte megkockáztatni, hogy újra a gyerekért menjen. Mintha nem lett volna elég baja. Mintha a válás nem lett volna elég nagy csapás önmagában is. Azt hitte, a szerelmük örökké tart. Aztán a férje egy este közönyös arccal nézte, ahogy a zsírfoltos melegítőben a gyereket próbálja nyugtatni, majd színtelen hangon annyit mondott, beszélniük kell.

A fiatal nő ekkor már tudta, nagy a baj. A férje elmondta, többé nem akar vele élni. Van az életében valaki, aki mindig ragyog, sosincs konyha szaga, örömmel megy vele horgászni és még az autók is érdeklik. Leforrázva állt, csak annyit tudott kinyögni, hogy minden legyen úgy, ahogy ő szeretné. 

– Miért nem tudsz soha időben elkészülni? Ne fogd mindig a gyerekre! Én keresem a pénzt, neked nincs más dolgod, mint, hogy a lakás rendben legyen és tudjak mit enni, mikor hazajövök – szúrta le a férje menetrendszerűen a gyerek jelenlétében, mielőtt becsapta volna a nappali ajtaját. 

Dia el akarta mondani, hogy a gyerek már reggel kihányta a tejet és a kalácsot, a fél napja azzal telt, hogy próbálta kitalálni mi okozta a hirtelen jött betegséget. Aztán a másik fele azzal, hogy valakire rábízza a gyereket, míg leszalad a boltba, hogy megvegye a vacsorának valót. Vagy szerette volna elmesélni, hogy bezárt a közeli kisbolt, ahol naponta megfordult és kocsi híján, mennyire nehézkesen jutott el a szupermarketig. De a férjét ezek nem érdekelték. Ahogy talán a kapcsolatuk elején se érdekelte semmi Dia világából. A nő jól rajzolt, a második kiállítása után neves magazinoktól keresték, hogy rajzoljon nekik, s ő éjjel-nappal dolgozott, míg teherbe nem esett. Együtt örültek a jövevénynek, aztán a férj besokallt attól, hogy éjjel a fiuk üvölt, eleinte ezért aludtak külön szobában. 

 A gyerek a hasfájást kinőtte, de eléggé anyás lett. Egy lépést se tudott tenni az anyja nélkül. Talán ekkor kezdett fáradni a házasságuk. A fiatal nő már arra sem emlékezett mikor bókolt a férje utoljára.  Holott ő igyekezett kitenni magáért. 

– Elmehetnénk moziba a héten. Találtam egy remek bébiszittert a gyereknek, aki bármelyik nap tudna jönni – kezdett bele egyik délután, de a férje lelombozta.

– Nincsenek normális filmek. Ráadásul nem tudom, hogy mikor végzek az irodában – nyomott egy puszit Dia arcára, majd a napilappal a szoba felé indult. Egyik este a nő a férje kedvencét főzte és felvette azt a sötétkék, elegáns ruhát, ami utoljára a gyerek születése előtt jött rá. A férje aznap este csillogó szemmel ette a főztjét, éjjel szeretkeztek, egy hétig mindennap megdicsérte, aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba. 

A nő mindent megtett, hogy változzon a helyzet, visszanyerje férje figyelmét, de minden hiábavaló volt. Lassan belefáradt. Most meg ennek issza a levét. Hiába próbálta visszaédesgetni a férjét, nem ment. Semmilyen női praktika nem hatott. Az ominózus beszélgetést követően, napra pontosan fél év múlva elvált nőként sétált ki a bíróságról. 

Annyira összetörte a válás, hogy orvosi kezelésre szorult. A férje ezt használta ki és valahonnan szerzett egy végzést, amelyben azt állították, hogy alkalmatlan a gyereknevelésre és nem maradhat kettesben a fiával. 

 Rájött, hogy egyedül nem lesz képes szembeszállni az exférjével. Családjogászokat keresett fel. Küzdött. De egyelőre nem tudott eredményt felmutatni. Sokáig nem látta a gyereket. A férje nem engedte a közelébe. A bíróságon vélhetően a kukában landoltak a beadványai, így kénytelen volt kézbe venni a dolgokat.  

 Olyan volt az egész tárgyalás, mintha egy nem akart valóság válna mégis rémálommá. Titkon abban reménykedett, egy nap felébred és minden olyan lesz, mint előtte volt. 

 Már őszbe hajlottak a fák, de Gellértet csak négyszer látta a másfél év alatt. Erre a térre hozta korábban mindig, a gyerek nem volt hajlandó másik játszótérre menni. Dacos volt, már háromévesen is, mikor elváltak. 

 A szíve szakadt meg, hogy a fia egy fiatal nővel érkezett. Először azt hitte a bébiszitter, de a gyerek anyának szólította.  Itt tört el Diában valami. Úgy érezte, hiába tesz bármit, a fiát sosem kaphatja vissza. Ahhoz nem volt bátorsága, hogy odamenjen hozzájuk, attól félt, hogy megijesztené és csak ártana gyereknek. 

Ma viszont történt valami. A gyerek labdája Dia lába előtt állt meg. Az a nő épp egy másik anyukával trécselt, már csak akkor vette észre, hogy a kisfiú nincs mellette, mikor az megállt az anyjával szemben.Dia könnyes szemmel guggolt le. Gellért szemében kíváncsiság tükröződött, de mielőtt szólhatott volna, az a másik nő már ott állt előtte. A háta mögé tolta a kisfiút és úgy fröcsögte:– Nem neked ítélték a gyereket, ne gyere ide többet, különben feljelentelek – ezzel sarkon fordult, maga után húzva a kissrácot, sietően elhagyta a parkot.

Tulajdonképpen kié ez a gyerek?- gondolta.

 

Dia csak állt ott és már azt sem érdekelte, hogy lassan eleredt az eső. Fejében zakatoltak a gondolatok és tudta, másnap első útja az ügyvédhez vezet. Nem hagyhatja, hogy más nevelje a fiát, az egyetlen gyerekét!

Berill Shero

Kép forrása: Pixabay

 

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: