Könyv a könyvben: dupla hatás

Könyv a könyvben: dupla hatás

Izgalmas, amikor az ember olyan ajándékot kap, amit, ha kibont egy másik csomag kerül elő belőle. Ez jutott eszembe múltkor, amikor egy könyvet olvastam és benne egy másikra találtam, illetve az a gyermekkori játék, amikor tanáraink különböző üzeneteket rejtettek el a kiserdő ösvényei mentén és az első megfejtés juttatott el bennünket a következő állomásig. Talán ezért határoztam el, hogy kincskereső expedícióra indulok a regények világában. S mivel a zsákmány bőséges, itt van legújabb cikkem: a könyv a könyvben, dupla hatás. 

Karinthy és Thomas Mann

Éppen Karinthyt olvastam, mert vannak írók és vannak művek, amiket időről- időre elővesz az ember és újra felfedez,  új és új mondanivalót talál benne magának, egy olyan mondatot, ami addig valamiért fel sem tűnt, egy olyan hatást, ami valamiért csak abban a percben tud érvényesülni, amikor megértünk rá. Szóval épp Karinthyt olvastam, Az utazás a koponyám körül-t és ebben a regényben találkoztam Thomas Mann Józsefével. Az író éppen ezt a regényt olvassa, amikor kiderül súlyos betegsége.

Ha beszélgethetnék Karinthy Frigyessel, biztosan megkérdezném tőle, hogy ez írói fogás volt a részéről, vagy sorsszerű dolog; tényleg van-e valami abban, ha egy könyv üzenete a megfelelő pillanatban talál ránk. Számomra ugyanis megdöbbentő a párhuzam a regénybeli József és Karinthyé között: mindketten türelmesen várják Isten akaratának beteljesülését. Felismerik azt, hogy megsértenék Istent, ha nem bíznának abban, hogy a sok viszontagság után felemeli őket. 

Keyes és Milton

Eszembe jut egy másik ismert irodalmi mű is, ahol párhuzamként értelmezhető a könyvben szereplő másik könyv: ez pedig nem más, mint Daniel Keyestől a Virágot Algernonnak. Ebben a történetben a főhős egy különös kísérleten megy keresztül, értelmi fogyatékos személyből magas intelligenciájú emberré válik, de hamar szembesülnie kell azzal, hogy ez csak életének egy rövid epizódja lesz csupán és az állapota visszahanyatlik a kiinduló szintre. S újra és újra kezébe veszi Milton Elveszett Paradicsomát. “ Különös érzés felvenni egy könyvet, amelyet alig néhány hónappal ezelőtt olvasott és élvezte az ember, és fölfedezni, hogy nem emlékszik rá. Milyen csodálatosnak tartottam Miltont! Most, amikor kezembe vettem az Elveszett Paradicsomot, csak arra emlékeztem, hogy Ádámról és Éváról szól, de már semmi mást nem értettem belőle.” Úgy, ahogy Ádám és Éva, ebben a műben Charlie is megtapasztalja a tudás birtoklását, de mindezért nagy árat kell fizetnie neki is. 

Aztán arra gondoltam, hogy az efféle kapcsolatok gyűjtése mennyire tanulságos lehet: rengeteget lehet tanulni belőle az intertextualitásról, az irodalmi művek párbeszédéről.

Mikszáth és Cervantes

Kifejezhető egy könyvvel egy adott személyről alkotott személyes véleményünk például, ahogy tette Motesiczky Erzsébet Mikszáth Kálmán művében, a Beszterce ostromában. A gróf udvarlására ugyanis Erzsébet egy könyvet küldött ajándékba, mégpedig Cervantes Don Quijote de la Mancháját. Igazán elegáns és intelligens nőhöz méltó megoldást választott a gáláns lovag lefegyverzésére. 

Harry Potter világa

A könyv a könyvben elhelyezés annak is eszköze lehet, hogy a valóságnak és a fikciónak egy rendkívül izgalmas elegye alakuljon ki. Erre példa a Harry Potter világa, ahol a Legendás állatok és megfigyelésük, valamint A kviddics évszázadai szintén létező, kiadott művé válik, így  adva a gyerekek tudtára, hogy a varázsvilág legalább annyira létezik, mint a “muglik” birodalma. 

Számos példa létezik még ebben a témában, sokféle motiváció egy könyv megemlítésének egy másik könyvben. Azonban az, hogy mindegyikük tartalma vagy kontextusa nagy hatással volt számomra a megidéző műre is, az kétségtelen tény.

Kép forrása: Pixabay

                                                                      

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: