Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verse 1929-ben született és 1935-ben jelent meg Kosztolányi utolsó, Számadás című kötetében. Ez a vers már a klasszikussá mélyült, érett költő  lírai alkotása. A nap verse rovatunk mai darabja ez a gyönyörű költemény. 

Ahogy a kötet több darabjának, ennek a versnek is  az emberi sors és a természet közötti párhuzam a témája. A mű a Kosztolányinál megjelenő ősz-élmény egyik változata. Kapcsolatba szokták hozni Vörösmarty Vörös hervadás című versével. 

Az Őszi reggeliben egyszerre szólal meg az életigenlés és a haláltudat.

A vers egyik első elemzője József Attila volt, aki Kosztolányi Dezső című tanulmányában ezen a versen keresztül jellemezte Kosztolányi líráját.

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

 

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: