Radnóti Miklós: Homály

Radnóti Miklós: Homály

A nap verse ma Radnóti Miklós Homály című költeménye lett. Tegnap még szikrázóan éles volt a fény a reggeli ébredéskor, ma már súlyos ködök ereszkednek alá a szürke őszi fellegek alá és az emberi lelkekre egyaránt. Odúink mélyéről pislogva, értetlenül figyeljük ahogy az utolsó fecske is elrepül. Számunkra marad a hideg és a homály.

Radnóti Miklós korán kezdett el verseket írni. Az első műveken még erősen érződik Ady, illetve Babits hatása. Ezt követően lassan kezdett elszakadni attól az irodalmi örökségtől, amit a Nyugat szimbolista-impresszionista hagyomány jelentett a számára. Az új formák keresésében érdekelték az avantgárd irányzatai: legnagyobb mértékben az expresszionizmus, s kevésbé a szürrealizmus.

A mai nap verse, a Homály gyönyörű példája az expresszív stílusirányzat alkalmazásának a magyar költészetben. A versben Radnóti a saját szubjektív reflexióinak kifejezésére helyezi a hangsúlyt, amelyek a valóságról leképzett érzések, gondolatok. 

Radnóti Miklós: Homály

Most ránkköszönt a színek
szomorúsága látod, s a
domb fölött is megálltak a
felhők, csak a csókunk hull
még, mint forró magyar ősszel
érett gyümölcs a fa alá
a földre, mikor koszorús
fejjel, szomorú lányok
szüretelnek és énekük
zeng a fürtök fölött;
asszonyokról, akik siratják
hulló hajjal a kertek
alatt, réghalott kedveseik.

 

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: