Szabó Lőrinc: Tenger

Szabó Lőrinc: Tenger
Szabó Lőrinc Tenger című alkotása lett ma a Nap verse. A költő a késő modern korának kiemelkedő lírikusa. Verseinek középpontjába a világ széttöredezettsége, az értékek elsilányulása, az egyén elmagányosodása áll. Ezek lírájának alapvető témái.
Verstípusaival Szabó Lőrinc a klasszikus és a modern líra formai hagyományait újítja meg. Szakít a nyugatosok impresszionista-szimbolista-szecessziós beszédmódjával és új versbeszédet honosít meg, az újrealista költői nyelvet, amelynek elsődleges funkciója a leíró, ábrázoló jelleg.
 Leginkább a személyiségben meglelhető harmóniát keresi. Azt a belső békét, amellyel az ellenségesnek tapasztalt külvilág hatásaira felelhet, ez tűnik számára az egyetlen túlélési lehetőségnek.
Antik idillből, az erotikát sem nélkülöző bukolikus hangulatokból teremti meg a saját ,,különbékéjét”.

Szabó Lőrinc: Tenger

Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva meztelen
omlásban, mintha testtelen
hangok érkeznek süppeteg
s oly földöntúli szerelem
lelkével lüktetik tele
a levegőt, hogy a zene
megszületik a semmiben,egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva mindig új
vágyban, mely lankadatlan borul
új s új szomjakkal telített
ölelkezéseikbe, hol
ezer mozdulat egyedül
s kielégíthetetlenül
szétválik s újra egybefoly,egymás alatt s egymás felett
nyitódva és csukódva szent
törvény szerint, mert messze bent,
bent is kitárják testüket,
úgy ringva-kúszva kivül és
belül, hogy minden tétova
mozdulatuk csók és csupa
egymáson átbújt ölelés:

hullám alatt s hullám felett
örök-sóváron s meztelen
hullámok úsznak, testtelen
gondolatok, szerelmesek,
forrón, buján, reménytelen,
hullámok végtelen sora,
boldogtalan hullámok a
szerelmes tengeren.

Kép forrása: Pixabay

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: