Az élet vadászösvényein, avagy Széchenyi Zsigmond írói hagyatéka

Az élet vadászösvényein, avagy Széchenyi Zsigmond írói hagyatéka

Réginagyok rovatunkban ezúttal Széchenyi Zsigmond írói hagyatékát vesszük számba. Azt gondolom, hogy az az ember él boldog életet, aki megtalál a saját világában egy olyan ösvényt, rejtekhelyet, amely mindig megnyuvgást, elmélyülést, egyfajta magába forduló öntápláló örömöt hoz az egyén számára, legyen a külső világban bármekkora a zűrzavar. Széchenyi Zsigmond számára ez az örömforrás a vadászat és a vadászírói tevékenység volt.

Egy nagy múltú arisztokrata család sarja

Sárvár-Felsővidéki Széchenyi Zsigmond az egyik legismertebb arisztokrata család gyermeke, 1898-ban született Nagyváradon. A kisfiú Zsigmond a Fehérvár melletti Sárpentelén, valamint a kiterjedt rokonság csehországi és ausztriai birtokain nőtt fel. 1915-ben Pesten érettségizett a Ferenc József Gimnáziumban. A következő két év frontszolgálattal telik, majd 1919-ben jogi tanulmányokba kezd. Széchenyi Zsigmond azonban ráébred, hogy őt a nyelvek, az utazás és a vadászat érdekli, így feladja jogi tanulmányait és Cambridge-ben zoológiát tanul.

Miután végez tanulmányaival a kőröshegyi birtokon gazdálkodik és elkezdi publikálni első írásait.

Vadászatok Afrikában

Az élet vadászösvényein, avagy Széchenyi Zsigmond írói hagyatéka
Az élet vadászösvényein, avagy Széchenyi Zsigmond írói hagyatéka

A családi birtok jövedelmei lehetővé tették, hogy Széchenyi Zsigmond megvalósítsa nagy álmát, így távoli, egzotikus országokba indult expedícióra. Első alkalommal 1927-ben Almásy László, a kalandos életű felfedező és pilóta társaságában vadászott Afrikában.

A következő évtizedben bejárta Afrika jelentős vadászterületeit: Kenyát, Ugandát, Szudánt, Tanganyikát, Núbiát.

Otthon pedig, a budai Széchenyi-villa eközben jelentős trófeagyűjteménnyel gazdagodott.

 

A vadászat pillanatainak megörökítése

1932-ben írta meg első úti beszámolóját és vadászkönyvét, a Csuit, majd néhány évvel később megjelent az Afrikai tábortüzek. 1935-ben elutazott Alaszkába, ahol medvékre vadászott. Ezek az élmények inspirálták az Alaszkában vadásztam című kötetét. Ezután India került a célkeresztbe, Nahar című könyvében örökíti meg tigrisvadász kalandjait, illetve részletesen leírja India kultúrtörténetét.

Az élet fordulatai

A kalandos utazások sorának véget vet a második világháború, Széchenyi Zsigmond élete gyökeres fordulatot vesz. Egyrészt angol felesége, Péter fiúkkal együtt visszautazik a hazájába a háború kitörésekor; másrészt a budai villa az ostrom alatt, benne a páratlanul értékes trófeagyűjteménnyel a háború martaléka lesz.

A háború után, mint a magyar arisztokrácia többi tagjára, rá is kitelepítés vár, Tiszapolgár közelében, egy tanyán, tyúkólban tengeti életét, folyamatos zaklatások közepette.

Később valamelyest rendeződik a sorsa, a keszthelyi Helikon könyvtárban vállal állást, a vadászati szakbibliográfia készítése lesz mindennapi elfoglaltsága. Másodszor is megnősül, Hertelendy Margitot veszi feleségül, aki élete végéig marad hű társa.

Rehabilitáció

1960-ban Széchenyi Zsigmondot felkérték, hogy legyen tagja egy Kelet-Afrikába induló expedíciónak, amely a Nemzeti Múzeum természetrajzi gyűjteményét igyekezett pótolni az 1956-os veszteségek után. 

Négy évvel ezután még tesz egy afrikai utat, de ráébred, hogy nemcsak hazájában, Magyarországon, hanem a fekete földrészen is minden változik. A vadászatok hangulata már soha nem lehet a régi, mivel Afrika is elindult a modernizáció útján. Ezek a tapasztalások irányítják tollát, amikor a Denaturált Afrika című könyve készül. 

Hazánk legismertebb vadászírója 1967-ben távozott az élők sorából Budapesten. Egész életében hűséges maradt a hazájához, akkor is, amikor ez nehéz sorsot jelentett számára. Akkor is, amikor gond nélkül távozhatott volna. Őriz erről az emlékezet egy kedves anekdotát, amit mindig felidézek magamban, amikor hiteltelenül beszélnek a haza iránti hűségről:

Az 1960-as magyar Afrika-expedíciót követően az állam vezetői fogadáson köszöntötték a hazatérő utazókat. Kádár János odalépett Széchenyi Zsigmondhoz és megkérdezte tőle:                                                                 ,,-Mondja, Széchenyi, hogyan lehet, hogy maga sem 1945-ben, sem 1956 után nem hagyta el az országot?       -Tudja a Zsiga ment volna, de a Széchenyi nem engedte.”-válaszolt a gróf, a maga jellemzően ironikus módján.

 

Idézetek Széchenyi Zsigmond tollából:

#1. ,,Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend sz örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben.”

#2. ,,A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.”

#3 ,,Sokkal jobb utolsónak lenni, akiből első lesz, mint megfordítva.”

#4. ,,A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vígaszképpen azért, amik vagyunk.”

#5. ,,Minden csorbát kiköszörül, minden sarkot legömbölyít, minden árnyékot elmellőz a fantázia, ez a lelkiismeretlen, mindannyiunknak saját szája szerint hazudó.”

#6 ,,Nincs szebb tűz a tábortűznél. Mindig barátságos, mindig megértő, örömben-bánatban egyformán osztozó. Akármennyit fáradtál, akármennyit bosszankodtál napközben, a tábortűz mellett kibékülsz a világgal. Megnyugszol, lehiggadsz, mindenkinek megbocsátasz. Jótékony, mindent kiegyenlítő békesség árad a tábortűz ropogásából.”

#7. ,,Utálom a gyanakvást. Talán éppen azért, mert érzem, hogy túl gyakran elfog. Pedig sokkal inkább csalódni vagy akár becsapódni kéne-ezek emberi dolgok. Hanem gyanakodni: közönséges.”

#8. ,,A felhúzott revolver nem alkalmas eszköz új eszmék meggyökeresítésére olyan népeknél, akik ma is ott tartanak, ahol évezredek előtt tartottak, amikor a fehér ember talán még négykézláb járt.”

#9. ,,Társadalmi tapintat: ha vendégünk otthon érzi magát házunkban, annak ellenére, hogy szívünk vágya azt súgja: bárcsak már valóban otthon lenne!”

#10. ,,A sokat próbált, az élet kalapácsával keményre kovácsolt ember sosem közlékeny. Nem szereti, ha avatatlanok belekíváncsiskodnak emlékeinek lakatra zárt lomtárába. Közismert dolog, hogy minél többet látott valaki, annál kevesebbet beszél róla, a bőbeszédűnek viszont kevesebb a mondanivalója.”

Szerző: Rinner Anita

received 295133512484383

 

Kép forrása: Pixabay, Képmás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: