Szerkesztőségünk élményei az Ünnepi Könyvhéten

Szerkesztőségünk könyvheti élményei

Mondanám, hogy nekünk könyvmolyoknak, az irodalom szerelmeseinek nagyon hiányzott a  Könyvhét. Persze két év kényszerpihenő, állandó szobabiciklizés és  “home office az egész családnak”  után már egy agysebészetről szóló könyvbemutató előtt is kígyózó sor képes kialakulni, mert végre kimozdulhat az ember.   Aztán azon gondolkodom, hogy miért szeretem ezt az eseményt, akárhogy is csak az az egyszerű érv jut az eszembe, hogy hiába, az a jó a Könyvhétben hogy az ember találkozhat az írókkal. 

Vámos Miklós dedikálása előtt másfél órát állt sorba valaki, ez persze még a vasfegyelemmel megáldott Vámost is megingatta önfegyelmében. Meghatódott. Pedig az lenne egy normális helyzet, hogy aki eladott már több ezer könyvet, azt másképp kezeli a könyvipar, mondjuk úgy, mint Németországban. Vagy minimum könyvmarketinggel segíti a szerzőit egy kiadó.

De most akkor térjünk vissza a valóságba, az Ünnepi Könyvhét élményeihez. Mi adott nekünk? Rengeteg könyvet, újabb ezer átolvasott éjszakát és az érzést, amivel többek lettünk. Szerkesztőségünk tagjai írják le élményeiket, tapasztalataikat a könyvünnepről.

Boncsér Kata

Ha valaki megkérdezi, hogy miért járok ki a Könyvhétre akkor lehet, hogy rávágom elsőre, hogy lássam, hogy mennyien vannak. Lássam a szerzőket, megszagoljam a könyveket. De talán az a legjobb válasz, mert szeretem nézni, ahogy a szerzők az előző éves munkájukat dedikálják, szeretem látni, ahogy az emberek rajonganak a szerzőkért és sorban állnak az új könyvekért. Ez az ő napjuk, hetük. Hiszen vannak olyan olvasók, akik éppen ott ismerkednek meg egy számukra új szerzővel. És talán azért is, mert feltölt.

 

Berill Shero

Még hogy az emberek már nem olvasnak! Szerencsére a Könyvhét színes kavalkádja és az írók sokasága ezt megcáfolta. Hosszú sorok kígyóztak a dedikálásoknál és a pavilonoknál. Találkoztam például Péterfy Gergellyel (Kalligram), Pap Évával (Álomgyár) és mindketten készségesen álltak modellt a fotómhoz, kedvesen válaszoltak a kérdésekre. A jó idő kicsalta az olvasni szerető közönséget, sokan több szatyrot pakoltak meg könyvekkel. Nem juthattam el minden szerzőhöz, akinek kedvelem az írásait, mert szerencsére sokan vannak. Igyekszem más alkalommal pótolni az elmaradást. Végezetül: büszke vagyok rá, hogy a Magyar Íróképző tagjaként rengeteg szerzőtársam debütált idén új könyvvel. Minden régi és új szerzőnek gratulálok!

 

Lévay Szabina

Számomra hatalmas élmény volt az Ünnepi Könyvhét. Először jártam ilyen rendezvényen és már nagyon várom a következő lehetőséget, hogy találkozhassam a kedvenc íróimmal, akikre felnézek. Remek érzés volt végre a szerkesztő kollégákkal kimozdulni és együtt ünnepelni kedvenc szenvedélyünket. Rengeteg csodás, felfedezésre váró könyvet találtunk. Szívemnek kedves élmény marad ez az együtt töltött nap.

 

Rinner Anita

Az Ünnepi Könyvhét számomra kivételes élmény volt. Megtapasztaltam, hogy az irodalom szeretete mennyi emberrel összeköt és rájöttem arra, hogy a kortárs magyar irodalom él, lélegzik és sajátos vérkörök hálózzák be kötőszöveti rétegét. A kortárs magyar irodalom határtalan kivetülései által látótérbe kerülnek a perspektíva eddig rejtett részletei. A kortárs magyar irodalom örvénylő vizének gazdag hordalékanyaga a lélek mélyére rakja le kincseit. Ennek a folyamnak útját már nem állják  határok, rendeletek vagy szögesdrót, szabadon eljuthat egyik magyartól a másikig, akár Kolozsvártól Budapestig áramolhat a magyar szó és még ha földrajzilag nem törölhetők el a határok, a kultúránkban mégis egyek lehetünk és minden évben együtt ünnepelhetjük irodalmunk legújabb kincseit.

 

 

Szerkesztőségünk élményei Az Ünnepi Könyvhéten
Szerkesztőségünk élményei az Ünnepi Könyvhéten

Kép forrása: Pixabay

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: