Tanulságos lecke

Tanulságos lecke

Tanulságos lecke címmel Lévay Szabina legújabb állatokról írott története következik. Sokan úgy tartják az állatokat, mint valami gyermeket. Csak nézem a televíziót és figyelem a sok állatokról  szóló műsort, ahol mindenféle ruhácskába öltöztetik szerencsétlen ebet vagy macskát és babusgatják, ölben hordozzák, ölelgetik őket, mint a kisgyermekeket vagy a játék babákat.

Értetlenül állok azelőtt, hogy az emberek mennyire nem veszik figyelembe, hogy az állatoknak vannak érzései, szükségletei, gondolatai és akarata. Szerencsétlenek nem tudnak nemet mondani, ha pedig a saját nyelvükön közölnék a tényállást, akkor már rosszak és megfenyítik őket. Én a saját magam bőrén tanultam meg, hogy igen is oda kell figyelni az állatok jelzéseire, gondolataira és igényeire.
Gyermekként rengeteg állat között nőttem fel. Legfőképpen cicák társaságát élvezhettem, így már fiatalon megtanultam tisztelni, szeretni őket és gondoskodni róluk. A felelősség szó jelentése is ekkor tudatosult bennem.

Foltos, a süket kislány cicánk beköltözése után csatlakozott a kismamák sorába, amikor eljött a macskák szerelmének ideje. Természetesen nem lepődtünk meg eme fordulaton, hiszen várható volt, hogy őt is megtalálják az udvarlók. Viszont a mi fekete-fehér süket cicánk nagyon nem szeretett anya lenni. Furcsa gondolat, hogy egy állaton, akit az ösztönei vezérelnek, ennyire látszik a kötelességtudat hiánya.

Ez nem azt jelentette, hogy nem szerette a kölykeit. Ellenkezőleg! Foltos mindent megtett a kiscicáiért, ami csak tőle telt, csak tehernek élte meg. Valószínűleg a süketsége folytán keveset tanulhatott a saját anyjától és innen fakadhatott a sok hiányosság. Mindenesetre a kölykei többsége szép kort élt meg, bár korán elzavarta őket.

A szülést egyáltalán nem bírta. Emlékszem, az első alkalom még anyám idegeit is megviselte. Minket, gyerekeket természetesen kiparancsoltak a konyhából, mondván ez nem nekünk való látványosság. Anyukám maradt a macskával, akit egy nagy és kényelmes kosárba tett, hogy ott hozza világra a kicsinyeit. Foltos egyszerűen nem bírta a fájdalmat. Szegény cica nagyon szenvedett az első kiscica világrahozatalánál. Talán első vemhessége lehetett, nem tudjuk mennyi idős volt akkor. Anyukám próbálta nyugtatgatni simogatva, hiszen a macska nem hallotta mit is mond neki, ezért az érintéssel akarta bíztatni. 

A macska egy ideig hősiesen küzdött, de egy pillanatban elpattanhatott benne valami. Anyám úgy írta le a jelenetet, hogy Foltos nyivákolt egy hatalmasat, majd hirtelen odahajolt a hátsójához és szó szerint kirántotta magából a kölykét. Anyám lefagyott a jelenet láttán és egy pillanatra azt hitte, megölte a saját kiscicáját, de közben csak kihúzta magából. Mint mikor a szülést vezető orvos segít egy anyának, Foltos megoldotta ezt saját magának. Szegény édesanyám, kicsit megviselte az eset, de remekül helytállt bábaként és megszülettek a picikék.

Később nem tudom, hogyan vészelte át Foltos a szüléseket, mert mi már csak az eredményt találtuk meg jól eldugva valahol. Az egyik alom cicát annyira jól elrejtette, hogy már csak akkor láttuk őket, amikor előjöttek a saját kis lábaikon, betegen. Emlékszem, már szép tavaszi idő volt, amikor először megláttuk a két fekete és a cirmos-fehér kiscicát. A két kormos cica tűrhető állapotban szaladgált, csak a szemükön látszott némi csipa, de a cirmos-fehér testvérük nagyon beteg volt, annyira, hogy Foltos fogta magát és eltaszította magától.

A bátyám és én akkor elhatároztuk, hogy rendbe tesszük a cicákat. Kamilla teával áttörölgettük a szemüket, és vitaminokat vásároltunk nekik az állatorvostól. Akkor még senki sem mondta, hogy a kamillát ne használjuk állatoknál, de szerencsére csak jót tett a kis szemüknek. A két fekete cica hamar megerősödött, de a kis cirmos-fehér nem javult, sőt szájzárat kapott, de mi, legfőképpen én, akkor sem mondtunk le róla. Kiskanállal töltöttük a szájába a tejecskét és mindent megtettünk, hogy életben tartsuk a kis drágát.

Mivel cirmos-fehér cica volt, számomra természetesnek tűnt, hogy csak is Danika lehet a neve, az Öreglány dundi cicája után, így annak kereszteltük el. A sok ápolás és szeretet meghozta a gyümölcsét, és a kis újonc Danika felépült. Nyár közepére már teljesen kigyógyítottam és úgy ragaszkodott hozzám, mint a saját édesanyjához. Sokat játszottunk, együtt aludtunk és imádtam azt a kis vakarcsot.

Egyik este észrevettem, hogy a mi Lady kutyusunk nagyon játszik valamivel. Kíváncsian kimentem és észrevettem, hogy az én kis Dani cicámat piszkálja. Szerencsétlen macska, csak gubbasztott a fűben és várta, hogy megmentse valaki. Azonnal cselekedtem és a segítségére siettem. A kutyánk nem örült, hogy elvettem a játszópajtását, de mit tudott tenni? Fogtam az én kiscicámat és bevittem magammal a házba.

Csak azt tartottam furcsának, hogy Danika nem igazán akart benn maradni velem. Nem értettem, hogy ha a kutya gyötörte, miért is akarna ismét kimenni hozzá? Küzdeni kezdtem vele és az ölembe szorítottam, hogy nyugodjon már meg szegény macska. Azt hittem felzaklatta a kutya és ezzel jót teszek, de pillanatokon belül kiderült, hogy teljesen más ok vezérelte. Ugyanis szegény kiscicám nem bírta tovább és elengedte magát. Lefosott. Nem tudom szebben kifejezni a hasmenés metódusát és eredményét nem is ecsetelném tovább. A részleteket és a történteket mindenki el tudja képzelni.

Természetesen nem haragudhattam szerencsétlenre, hiszen ő próbált nekem szólni a szükségéről, de én figyelmen kívül hagytam a jeleket, a kérlelését és rá akartam erőltetni az akaratomat. Így jár az, aki nem figyel a macskájára! Nem igaz? Egy életre megtanultam a leckét! Utána már magam tettem ki a macskát az udvarra. Édesanyám mindig támogatott az ilyen nehéz helyzetekben és tanító jelleggel csak közölte velem. „A te macskád, a te felelősséged! Ott a kád, mosd ki a nadrágod!” Tudtam, hogy nekem kell megcsinálni, hisz magamnak okoztam a bajt. Azon a nyáron sokat tanultam a felelősségről, de arra azért megkértem, hogy mutassa meg, hogyan kell kézzel mosni, mert akkor még nem tudtam.

Mennyire igaza volt Anyukámnak! Egy életre megtanultam, hogy a döntéseim következményeit vállalnom kell, és a problémáim csak magam oldhatom meg, mert senki más nem fogja helyettem megtenni. Megtanultam, hogy tisztelni és figyelni kell másokra, akkor is, ha az csak egy kiscica, de azért az élet illatosabb leckéit jobban szeretem!

Tanulságos lecke
Tanulságos lecke

 

Lévay Szabina

facebook 1635064627948 6857958109263660679

http://szabinalevay.hu

Lévay Szabina írói oldala

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: