,,Tasche Katze”, avagy zsákbamacska Magyarországról

,,Tasche Katze", avagy zsákbamacska Magyarországról

Mindenki tudja, mi az a zsákbamacska. Egy kis erszény tele meglepetéssel, ami nálunk úgy nézett ki, hogy egy nejlon zacskó tele kiscicával. Ez hogy esett meg? Érdekes kérdés. A harmadik kis muskétás, Danika és Kormika húga, Csíkoska is felnőtt és hát a cicák olyan gyorsan szerelembe esnek. A mi cirmos cicánk pedig örökölte édesanyjától azt a különleges szokását, hogy alaposan megválogatja, hova is kerüljenek újszülött kiscicái. Lévay Szabina legújabb novellája a Cicák sorozatból.

,,Tasche Katze", avagy zsákbamacska Magyarországról
,,Tasche Katze”, avagy zsákbamacska Magyarországról

De ne szaladjunk ennyire előre! Abban az évben imádott iskolánknak köszönhetően a bátyám részt vehetett egy cserediák programban, aminek keretében kijutott Svájcba. Nem telt bele sok idő és jött is hozzánk a cserediák, egy három gyerekes anyuka, Wreni. Máig nem tudom, hogy egy középkorú nő, hogy vehetett részt egy cserediák programban, de a történetünk szempontjából ez nem is fontos. Wreni jött, nálunk lakott egy hétig, felvásárolta az összes tehenes holmit, csecsebecsét, amit csak meglátott és távozott. Fogalmam sem volt addig, hogy olyan sok bocis holmit árulnak Pesten, amíg Wreni meg nem vette őket. A nálunk töltött idő, annyira kellemesen telt számára, hogy megígérte kapcsolatban maradunk és meglátogat minket újra. A következő tavasszal sikerült is Magyarországra jönnie az egész családjával.
Pont a tavaszi szünetre esett a látogatásuk ideje, így a nyaralónkban fogadtuk őket. Wrenit három gyermekkel áldotta meg a sors. Két lánnyal és egy fiúval. A legkisebb nevére még emlékszem is. Anitának hívták. Csak azért emlékszem rá ilyen jól, mert a kislány azonnal rám akaszkodott és a kedvenc plüssmackómmal akart játszani. Ebből persze vita lett és mivel egyikünk sem tudott a másik nyelvén csak azt az egy szót ismételgettem németül, amit tudtam, hátha megérti, de ő ezt figyelmen kívül hagyta. Ő meg sem próbált magyarul válaszolni. Ez a szó az én részemről a „NEIN!” volt az ő részéről a „DOCH!”. Én úgy tudom, hogy ez a nem-de páros németül. Ennek a párbeszédnek köszönhetően szép kis állóháború alakult ki közöttünk a kedvenc macimat pedig majdnem széttéptük. Ám a legnagyobb érdeklődést természetesen a cicák keltették. Anita imádta kergetni a macskákat, ami kicsit felháborította a családot és főleg engem, mivel addigra a én már a macskák védőszentjének éreztem magam. Inkább kínozta volna a plüssmacimat! A sok kiscica láttán csak ámultak Wreniék. Apám úgy érezte, hogy meg kell mutatnia nekik a család legnagyobb szenzációját, a macskákat a zacskóban.
Pár héttel korábban apám hazaállított egy nagy zacskó plüss állattal. A bátyámat és engem akart vele meglepni húsvétra és mivel száraz idő volt akkor tavasszal, kiakasztotta a bejárati ajtó mögé jó magasra, hogy mi gyerekek ne érjük el. Azt máig sem értem minket miért  érdekelt volna egy közönséges szürke zacskó. Miért nem rejtette el egyszerűen a házban? Talán nem akarta, hogy meglássuk, ahogy becsempészi a házba. Csíkoska figyelmét viszont nagyon is felkeltette a szögön lógó szürke nejlon, olyannyira, hogy tökéletes rejtekhelynek ítélte meg a kölykeinek. Ahogy elérkezett a húsvét, apám lekapta a zacskót a falról és meglepetésére három szőrmókkal többet talált benne. Hirtelen azt hitte rosszul lát. Persze a plüssfigurák annyira szőrösek lettek, hogy apám nem tudta nekünk odaadni, mi viszont örültünk, hogy a nyuszi igazi szőrgombócokat hozott, nem pedig csoki nyulat. Apám kialakított nekik egy kényelmes fekvőhelyet a kosárban, szintén a bejárati ajtó mellett, hogy a cicák kényelmesen tudjanak pihenni, fölé pedig visszaakasztotta a szatyrot, hogy majd később foglalkozik a játékokkal, de akármikor újra lekapta a nejlont, három szőrös, csöppség aludt benne vígan. A harc, melyet a cirmos anyamacskával vívott keményebb volt, mint gondolta. Apámról pedig tudni, kell, hogy sosem győzhetett egy makacs macskamama felett sem. A cicák a zacskóban maradtak, a szőrős játékok között. Persze, felmerül a kérdés, hogy miért nem tette el onnan egyszerűen azt a szatyrot? Fogalmam sincs!
Valószínűleg élvezte a helyzetet, mivel meg szerette volna mutatni a vendégeknek, nálunk milyen különleges cicák laknak.  Hiába mutogatott a felakasztott nejlonra, nem igazán értették mit akar mondani, mivel a nyelvi nehézségek itt ugyanúgy megmutatkoztak, mint nálam és Anitánál. Végül apám úgy döntött, inkább cselekszik és finoman megpaskolta a szögön lógó zacskót. Csíkoska azonnal kidugta kíváncsian a fejét az érintésre, a három csöppség pedig követte az anyja példáját. Pillanatok alatt olyan hangosan nevettünk, hogy szegény macskák ijedten lelapították a fülüket.
– Tasche katze! – Kiáltott fel Wreni, mire az egész családja utána mondogatta a jópofa jelzőt. Ezt mi is értettük és együtt derültünk velük, apám pedig büszkén mosolygott, lám olyan csodás dolgot mutatott, ami máshol a világon biztosan nincs. Ma is felderülök, ha eszembe jut hogyan fészkelte be magát abba a kis zacskóba a három kiscicájával Csíkoska, pedig azóta már eltelt jó pár év. Természetesen, többet nem akasztottunk fel semmit, mert azért nem lehetett annyira kényelmes az a szatyor, akármennyire is ragaszkodott hozzá a cicánk, de nem kellett félteni, talált ő másik búvóhelyet.

 

Lévay Szabina

 

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: