Tomboló szenvedély és kifinomult játszmák

Tomboló szenvedély és kifinomult játszmák

Tomboló szenvedély és kifinomult játszmák, avagy ezen a héten Írónők és író nők rovatunk Angliából jelentkezik. A vad sziklák és lápok felett ébredő vad érzelmek pusztító csatája és a finom szalonok manipulatív játszmái jelennek meg az angol irodalom méltán híressé vált írónőinek kultikus műveiben. Merüljünk el most együtt Jane Austen és a Bronte nővérek regényeinek világában!

 

Jane Austen és a kifinomult játszmák

Tomboló szenvedély és kifinomult játszmák
Tomboló szenvedély és kifinomult játszmák

Jane Austen a 18-19. század fordulójának legkifinomultabb angol írónője. Kultikus regénye, a Büszkeség és balítélet ma is a legnépszerűbb könyvek egyike. Az éles nyelvű, sziporkázó humorú írónő életéről nem sok írásos emlék maradt fenn. Nem írt önéletrajzú feljegyzéseket, ha vezetett is naplót, az nem élte túl az írónőt, nővére pedig megsemmisítette a levelezésük nagy részét, így összesen 160 levél maradt fenn az írónő felnőttkorából, a gyerekkorából pedig egy sincs. Az életéről szóló első írást Henry bátyja írta, miszerint Jane élete „semmiképp sem volt eseménydúsnak mondható”.

Jane Austen 1775 december 16-án született, csaknem egy hónapos késéssel, ami miatt apja azzal tréfálkozott, hogy a feleségével öregségükre már számolni sem tudnak. Hét testvére közül a nővére Cassandra állt hozzá a legközelebb. Édesapja bentlakásos fiúiskolát üzemeltetett otthon, így az élet náluk mindig elég zajos és mozgalmas volt. Ha egy kislány fiúiskolában nő fel, nagy valószínűséggel a fiúk játékait fogja játszani, átveszi érdeklődésüket, megtanulja a vicceiket és pontosan tudja, hogy mire számíthat a fiúktól. Nem meglepő, hogy A klastrom titkában szereplő Catherine Morlandjét részben a maga képére formálta, aki szeretett minden fiús játékot.

Hét éves korában lányiskolába küldték, ami akkoriban nem éppen tartozott a patinás intézmények közé. Akkoriban plusz pénzszerzési lehetőségnek tartották az ilyen iskolák üzemeltetését magánházaknál, de nem volt rá garancia, hogy jól is bánnak a lányokkal. Valahol még elég ételt sem tudtak biztosítani az ott tanuló növendékeknek. Jane szerencséjére elég jó helyen tanulhatott, de miután az iskolát átköltöztették,  bárányhimlőt hurcoltak be az iskolába és akkor Jane majdnem meghalt.

Csak édesanyja gondos ápolása hozta vissza az életbe. Jane Austen egész további életében lesújtóan vélekedett a leányiskolákról. Két könyvében is megjelent az iskola emléke, az Értelem és érzelem című regényében Charlotte Palmerről tudjuk meg, hogy hét évet töltött egy nagynevű iskolában némi haszonnal; valamint Emma című regényében megjelenő iskolával szemben áll, támadja az olyasfajta iskolákat, melyben Jane is tanult, mivel a kínzás eszközét látta bennük az ott tanulók és tanítók számára egyaránt.

Jane Austen sokat merített történeteihez családi életükből is. A Büszkeség és balítéletben szereplő Bennetékhez hasonlóan Austenék sem vetették meg a különböző ártalmatlan szórakozásat. A vidéki szokásokhoz híven az Austen lányok is pici koruktól fogva együtt táncoltak a nagyokkal és a szomszédokkal. A tánc természetes jelenségnek számított egy családi vacsoránál vagy a szomszédoknál tett látogatásnál. Jane-nek tizenöt éves korára már lehetett egy fehér muszlinruhája, amit ünnepélyes alkalmak idején vehetett csak fel.

Télen a hampshire-i családok körében a tánc volt a fő esti szórakozás, amihez a zenét többnyire a zongorázó mamák vagy nagynénik szolgáltatták. Jane Austen nagyon szeretett táncolni és ügyesen mozgott, de tudott gúnyolódni is azon, amire használták, és azon is, hogy milyen hatalmat tulajdonítottak neki. Gondoljunk csak ismét a Büszkeség és balítélet-ben a lányukat férjhez adni akaró mamákra, akik úgy vélték, aki szeret táncolni, az jó úton jár a szerelem felé. Mr. Darcy természetesen erről is megalkotta a saját egyéni véleményét, de az vitathatatlan, hogy a mamák sem tévedtek. Sőt, Jane-nek is egy tánc hozta el azt a fiatalembert, akiről tudjuk, hogy beleszeretett Jane-be és akinek szerelme viszonzásra talált.

Jane Austen egy levelében számol be a kivételes fiatalemberről. Tom Lefroy látogató volt Hampshire-ben, szőke, jóképű, okos és kedves. Teljesen új Jane ismeretségi körében. A fiatalember Dublinban szerzett diplomát és ügyvédi tanulmányokat készült folytatni Londonban, ami előtt pár hetes szünidejét töltötte Lefroy nagybátyjánál. Jane beleszeretett a fiatalemberbe. Tom Lefroy is felfigyelt  Jane-re, még ha nem is tett neki házassági ajánlatot,  ésa családi nyomás hatására nem találkozhatott többet a lánnyal. A családja tőle várta a nagy kiugrást, ezért nem foglalkozhatott egy hozomány nélküli lánnyal, így eltávolították Jane közeléből,.

Tom Lefroy esete után Jane Austen megtanulta, hogy milyen az, amikor egy veszélyes idegen elvarázsolja az embert. Milyen reménykedni, érezni a vér áramló száguldását, vágyakozni az után, ami nem lehet a tiéd és amiről jobb nem is beszélni. Természetesen Mrs. Lefroy később jóvá szerette volna tenni Tom eltávolítását és találkozót szervezett Janenek az egyik barátjukkal, amiből a Büszkeség és balítélet híres Mr. Collins epizódja születhetett.

Austenék szomszédai az állandó jövés-menésükkel, sokféleségükkel, hóbortosságaikkal és botrányos viselkedésükkel remek nyersanyaggal látták el Jane Austent. Amire szüksége volt, azt el is vette a körülötte zajló életből és tökéletesen formálta meg történeteit ebből a nyersanyagból. Biztosak lehetünk benne, hogy az állandóan változó szomszédságban találnánk olyat, aki például megfelelne a Meggyőző érvek zajos és vidám Musgrove családjának. Austen csakis annyit merített a szomszédaiból, amennyire szüksége volt és mindezt olyan karakterekkel, helyszínekkel hozta kapcsolatba, amiknek nem sok közük volt az oly jól ismert hampshire-i vidék embereihez és helyszíneihez.

Tom távozása után Jane teljesen elmerült az írásban. 1787-ben elkészült First Impressions, mély benyomást tett apjára, aki írt egy levelet egy londoni könyvkiadónak, hogy lánya írását megjelentesse a saját költségén, de  postafordultával egy elutasító levél érkezett. Olyan gyorsan válaszoltak, hogy igazából meg sem nézték a kéziratot, persze érthető, hogy egy ismeretlen hampshire-i lelkész regényével nem foglalkoztak, mivel Mr. Austen nem nevezte nevén a szerzőt, de mint kiderült, ezt volt a történelem egyik legnagyobb kiadói baklövése. Viszont ennek köszönhetően Jane Austen átdolgozta a történetet és megszületett a Büszkeség és balítélet.

Jane Austen regényei feszes szerkezetűek, melyek mindig egy rövid időszakot fognak át. Megfigyelhető fiatalon írt műveiben, hogy mindegyik egy más megközelítést mutat be. Az Értelem és érzelem összességében egy vita, a Büszkeség és balítélet románc, A Klastrom titka pedig szatíra. Egy fiatal írónál arra számítunk, hogy ugyanabban a formába alkot, de Jane Austen ennél sokkal jobban érdeklődött az írás technikák iránt, így több stílusban is kipróbálta magát és kiválóan oldotta meg a három, egymástól teljesen különböző forma nehézségeit. Miután elkészült az előbbi három könyv, Jane Austen elhallgatott 10 évre. A rokonai nem tudták megmondani az okát, valószínűleg közrejátszott a család költözése, egy hirtelen eljegyzés, amit Jane végül felbontott, mert nem azt érezte, mint Tom Lefroy iránt; valamint édesapja halála is.

Miután újra megtalálta a hangját, lázas munkába kezdett és sorra jelentek meg a könyvei, melyek remek kritikát kaptak és elég népszerűek lettek. Viszont Jane Austenen betegség jelei kezdtek megjelenni. Addison- korra gyanakodnak, de kétséges, hogy végül tényleg abban szenvedett-e. Utolsó két könyve kiadását, a Meggyőző érveket és a Klastrom titkát már nem érte meg. Könyveit még egy ideig árusították, majd 15 évre elcsendesedett a kiadók érdeklődése irántuk, míg újra fel nem fedezte őket a világ, hogy ma is közkedvelt olvasmánynak számítsanak.

Lévay Szabina

A Bronte nővérek és a tomboló szenvedély

Tomboló szenvedély és kifinomult játszmák
Tomboló szenvedély és kifinomult játszmák

A három yorkshire-i paplány-Charlotte, Emily és Anne Bronte-művészete a világirodalom egyik legnagyobb rejtélye. A mai napig nem érti senki, hogy a világtól elzártan, az életből oly keveset tapasztaló nővérek mégis hogyan tudtak az emberi lélek legmélyebb rétegeiből feltörő érzelmeket tűpontosan megfogalmazni.

Az én személyes kedvencem, amelyet-vad, téli estéken-amikor vihar szabdalja a csupasz faaágakat és jeges hóvihar tombol odakinn-rendszeresen előveszek az Üvöltő szelek. Ez a regény az elemi erejű szenvedélyekről, az ember társ utáni vágyáról szól, valamint az emberi kapcsolatok elsorvadásáról és elkorcsosulásáról is egyben. Nagyon sok emberi problémára keresi a választ a mű: Mi alakítja ki a jellemet? Milyen szerepet játszik ebben az öröklődés és a környezet? Miért lesz valaki embergyűlölővé? Milyen mértékben vagyunk felelősek mások boldogságáért?

Soha nem tudom megunni ezt a sivár, szélviharok által tépázott, embert formáló és egyszersmind fogságában tartó vidéken, ,,Szelesdombon” játszódó örökérvényű emberi történetet amelynek végét mégis a sodró életszeretet, életöröm járja át.

Jöjjön most öt idézet a Bronte nővérektől:

#1. ,,A rossz szív még a legszebb arcot is elrútítja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna.” /Emily Bronte/

 

#2. ,,Van úgy, hogy az ember valakinek a szemén át egyenesen a szívébe lát, s hogy egyetlen óra alatt többet tud meg lelkének nagyságáról és mélységéről, mint amennyit akár egy élet során is felfedezhetne, ha az illető nem akarná feltárni.”  /Anne Bronte/

 

#3. ,,A test egészségének megóvására nincs jobb szer a vidám léleknél.”  /Anne Bronte/

 

#4. ,,Legtöbbször úgy van életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.”  /Charlotte Bronte/

 

#5. ,,Egy szóba sokszor több szívélyességet lehet szorítani, mint sokba.”  /Charlotte Bronte”

 

Rinner Anita

 

Képek forrása: Pixabay, Líra, Cultura

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: